Vadhajtások

Volner: A Fidesz népszerűsége emelkedik, a balliberális nagykoalícióra pedig rázúdult a népharag

A politikában mindig lehetnek olyan sorsfordító témák, amelyek képesek egy pártot mélybe lökni, vagy felemelni. Az előző ciklusban a migrációs válság hozta el a fordulat lehetőségét. Jól emlékszem erre – időben ráéreztem akkor is… 2014-ben, egy évvel a határvédő kerítés megépítése előtt már javasoltam a Jobbik elnökségének, hogy tegyük a migráció elleni fellépést a párt legfontosabb témájává és indítsunk politikai kampányt a határvédő kerítés megépítéséért. Határozottan illett volna az akkori Jobbikhoz, egy nemzeti elkötelezettségű, jobboldali párthoz. Mégsem történt semmi. Kezdeményezésemet a párt vezetése azzal utasította el, hogy “nemzeti párt a trianoni határra nem építhet vasfüggönyt”. A valós ok más volt: Vona Gábor úgy érezte, az általa megkezdett néppártosodásba egyszerűen nem illene egy ilyen téma, mert elriaszthatja tőlünk a baloldali szavazókat. Nem engedtem el az ügyet. 2015 elején már szakmai munkacsoportot működtettem, ahol kidolgoztunk a részleteket, egyebek mellett a honvédség bevetésének lehetőségeit is. A témáról gyakorlatilag le lettem tiltva, a Jobbik pedig csendben lapított.

Amikor a kormány – nagyon helyesen – felépítette a határvédő kerítést és ezzel megvédte Magyarországot, a Jobbik már csak kényszerűen kullogott az események után. Óriási volt a veszteség: az ország megvédésében nincs és nem is lehet helye alkuknak, kicsinyes pártpolitikai megfontolásoknak. A migrációval kapcsolatos álláspont a Jobbik számára sorsfordító üggyé vált: szavazók egész tömege hagyta el a Jobbikot és igazolt át a Fideszhez, a párt pedig sok egykori, meghatározó ember, elit értelmiségi számára kezdett kellemetlenné válni. Nem álltam ki a nyilvánosság elé, mert egy belső konfliktussal nem akartam gyengíteni a Jobbikot, helyette írtam a frakciónak egy elkeseredett hangvételű “ugye megmondtam” levelet, de addigra már olyan mértékű volt a pártvezetés felelősséghárítása, hogy még a beszélgetésnek is végett vetett az akkori pártelnök, Vona Gábor. 2018 októberében pedig én vetettem véget a jobbikos pályafutásomnak, közvetlenül a baloldallal történő decemberi összeborulás előtt. A párt támogatottsága egy év alatt 20 százalékról 6 százalékra olvadt.

A koronavírus okozta válsághelyzettel ismét sorsfordító esemény jött el a politikában. Ezúttal is az ország megvédése volt a tét. Számomra egyetlen percig nem volt kétséges, hogyan szavazok: gyakorlati és szimbolikus szempontból is fontos, hogy válsághelyzetben a magyar politika vezető rétege képes-e az összefogásra. A sorsfordító próbán a Jobbikkal kiegészült balliberális ellenzék csúfosan elbukott, ezzel jó eséllyel borítékolva a 2022-es választási eredményt is.

A Jobbiktól az MSZP-ig terjedő ellenzék mára teljesen eldékásodott: ha Gyurcsány Ferenc nemet mond mindenre és bármire, akkor úgy érzik, nekik is ezt kell tenniük. Ha otromba szavakkal szidalmazza Orbánt, akkor ebben kelnek vele versenyre. A Jobbikkal kiegészült balliberális oldalon a DK-n kívül gyakorlatilag senki nem csinál már politikát: minden párt DK-bb akar lenni a DK-nál. Csakhogy ami egy idős, gyakorlatilag kizárólag posztommunistákból álló szavazótábornál identitásképző elemként az “O1G mindörökké” jegyében beválik, az nem feltétlenül jelent megoldást mások, például a XXI. századiságukat hangsúlyozó pártok, a Momentum, a Párbeszéd, az Jobbik, vagy az LMP számára.

A Fidesz népszerűsége emelkedik, a balliberális nagykoalícióra pedig rázúdult a népharag. A pártvezetők érzik már, hogy hatalmas a gáz, a Jobbik egy hét alatt csak Jakab Péter Facebook oldalán több mint 5 millió forintot költött el válságkommunikációra és a jó ég tudja mennyit telefonos kampányra. Próbálják menteni, ami még menthető. Hogy stílusos legyek: ezt már elk*rtátok fiúk. Nem kicsit, nagyon. Együtt, Ferivel,- írta Volner János Facebook-oldalán.