Magasabb sebességi fokozatba kapcsolt az elmebetegeket keltető gendermaffia nálunk is. Megjelentettek egy „mesekönyvet” (természetesen Soros pénzéből), amellyel óvodás kisgyermekeink agyába másznak bele. Próbálják kiugratni a csöppségek pici kis fogaskerekeit a helyükből, hogy idővel ők is ugyanolyan defektes idióták legyenek, mint a genderképző hálózat egyedei. A Meseország mindenkié a borítója alapján átlagos, ártalmatlan mesekönyvnek tűnik, nem hirdetik rajta öles betűk, hogy elmebeteg, perverz tartalommal mérgezik benne a gyermekeinket, így aztán gyanútlan szülők is megvehetik. 18-as karika nincs rajta. Belül aztán ilyen mondatokkal intéznek frontális támadást a formálódó gyermeki lélek ellen:„Én is hordhatok fiúruhát, te miért ne tehetnéd meg ugyanezt fordítva? Nem harap! – nyomta a kezébe Zsófi a ruhagombócot. (…) Eleinte ritkán és bátortalanul bújt bele, ám barátai meggyőzték, hogy bármikor büszkén viselheti”Aztán meg ilyenek is vannak még a pszichopataképző remekműben:
„A táltosnők szíve vágya, hogy nemet váltsanak.”„Tedd, hogy ne legyek nő többé! Változtass férfiúvá!”
Ennyi elég is ebből a hányingerből. S akkor a homoszexuális „házasságos” részekre most ki se térjünk, hiszen az már maga a normalitás a „nemváltoztatáshoz” képest. (Nemváltoztatás, persze, valójában nem létezik: csak szerencsétlen, gyakorló elmebetegek képzelik azt, hogy megváltoztathatják a születési nemüket azáltal, hogy levágatják a micsodájukat, vagy ciciket növesztenek hormonkezeléssel.)Zárójel: milyen érdekes, hogy eközben egy másik, szintén Gyuri bácsi hátsó feléből érkezett fölforgató, Miklósi László, a Soros Alapítvány társadalomismereti szakkuratóriumának korábbi tagja, a Történelemtanárok Egyesülete vezetője nemrégiben azért kezdett egetverő hőbörgésbe, mert az új Nemzeti alaptanterv hősöknek nevezi a magyar hősöket, s vállaltan a hazaszeretetet helyezi a történelemtanítás középpontjába. Tehát Gyuri bácsi kreatúrái valamiért kulcsfontosságúnak érzik, hogy belemásszanak a magyar gyermekek agyába, és a maguk – beteg – elképzelései szerint kilúgozzák azt.
Amikor még a józan ész irányította a világot, a teljesen összezavarodott, holdkóros emberre azt mondták: „Azt se tudja, fiú-e vagy lány.” Akinél az ilyen helyzet állandósult, azt beutalták oda, ahol segíteni tudnak rajta: az elmegyógyintézetbe. Súlyos mentális zavarnak, elmebetegségnek tartották, ha valaki súlyos mentális zavarban, elmebetegségben szenved. Mondom, ez már régen volt. A józan ész korában. Azóta a Lipótot bezárták, a szerepek fölcserélődtek, az ápoltak szeretnék megmondani, mi legyen a diagnózis. Ma ott tartunk, hogy ünnepélyes felvonulásokat rendeznek a nemváltók meg a csillárral összeházasodók tiszteletére. A helyzet odáig fokozódott, hogy aki egy nyugati országban barátilag azt javasolja egy ilyennek, kezeltesse magát (ne hormonnal, hanem pszichiáternél, dilibogyóval), azt elviszi a rendőrség. Komolyabb büntetést kap, mint egy erőszaktevő migráns, ebben biztosak lehetnek. Miután Vasfüggöny már nincs, így minden nyugati elmebajt – kis fáziskéséssel – ide is behurcolnak. A hálózat most látta elérkezettnek az időt magasabb sebességi fokozatba kapcsolni, s ráfordulni a magyar kisgyermekekre…- A liberális elmebetegképző totális támadást indított a legvédtelenebbek ellen. A kis emberpalánták az új célpontok. Be akarnak hatolni a kis buksijukba, és már most, ebben a rendkívül fogékony és sérülékeny életszakaszukban le akarják bontani a természetes védekező mechanizmusaikat. Azokat az ösztönös gátakat, amelyek a normálist elválasztják az abnormálistól, az egészségest a betegtől.
A normalitás eközben nem tesz semmit. Azaz dehogynem tesz: hátrál, egyre gyorsabban, mígnem maga is együtt menetel a nyomuló genderzombikkal. Például Kanadában már a mindennapok része, hogy kisgyermekeket operáltatnak át, hormonkezelnek! (Érdemes megnézni a HírTV Credo című januári műsorát, amelyben egy Kanadából hazamenekült négygyermekes magyar családanya számol be a minden képzeletet fölülmúló genderőrületről.)- Vegyük észre: nálunk is ugyanezt a forgatókönyvet akarják! Tegnap még csak a kislábujjukat dugták be az óvodaajtón, ma a lábukat fogják, s ha engedjük, holnap ott ülnek majd a csoportszobában, s arról mesélnek a gyerekeinknek, miért természetes dolog levágni a fütyülőt…
