ERŐSZAKTEVŐ 15 ÉVET, PEDOFIL, GYERMEKPORNOGRÁF KÉPNÉZEGETŐ 8 ÉVET IS KAPHATNAA hatályos BTK hét különböző szexuális bűncselekményt nevez meg gyermekek sérelmére: szexuális erőszak, szexuális kényszerítés, szexuális visszaélés, kerítés, gyermekprostitúció és annak elősegítése, gyermekpornográfia (ide tartoznak a gyermekpornográf fotókkal, videókkal való visszaélések is).
Amikor korábbi, a pedofíliával foglalkozó tényfeltáró riportjainkban leírtuk, hogy bizony a gyermekek akár 20 százaléka is elszenvedője lehet szexuális bűncselekményeknek, olvasóink hitetlenkedtek. A számadat valóban sokkoló. Azt jelenti, hogy minden ötödik gyermeket molesztálnak, abúzálnak. A látencia óriási, a legtöbb eset ki sem derül, több szakmai kutatás ugyanis erre az eredményre jutott. Európában a legpesszimistább becslések szerint a gyermekek 16-20 százaléka lehet érintett. Magyarországon a gyermekvédelemmel foglalkozó szervezetek tanulmányaikban ugyanilyen arányokat említenek.Az Országos Rendőr-főkapitányságtól kapott adatok alapján az elmúlt 5 évben 530 és 677 között volt az áldozatok száma. Az idei év egyelőre tragikus rekord felé mutat. Az Országos Bírói Hivataltól is kaptunk adatokat. Az elmúlt 5 évben gyermekek sérelmére elkövetett szexuális bűncselekmények miatt átlagosan 350 körüli vádlottat állítottak bíróság elé évente. A kiszabott letöltendő börtönbüntetések száma a 250-et sem érte el. Az ilyen jellegű bűncselekmények száma nem csökken, tehát visszatartó ereje nem igazán van a jelenlegi joggyakorlatnak. És akkor még csak az ismertté vált eseteket vettük górcső alá, amikor a gyermekek beszéltek. De mi van, amikor nem? Mert ők vannak többen. Sokkal többen. Miért csak az ilyen bűncselekmények 10 százaléka derül ki, miért hallgatnak a gyermekek és egyáltalán miért kezeli tabutémaként a társadalom a pedofíliát?És íme a vádemelések és bírósági ítéletek összegzése gyermekek sérelmére elkövetett szexuális bűncselekményekben 2015 és 2020 között:
Ami az általánosan elfogadott adatokat illeti, az Európa Tanács 2009-es kutatása, ami szerint minden 5. gyerek érintett Európában, egy széles körben elfogadott viszonyítási alap. Az FRA-nak volt még olyan kutatása, ami kifejezetten szexuális erőszakot nézett, és gyerek áldozatokat. A 16-20 százalék körüli érintettségi adatot ez a kutatás is megerősítette. Az az adat, amit mi használunk, ennél is radikálisabb. A látenciabecsléseink azt mutatják, hogy a gyermekkorban történt szexuális visszaéléseknél 100 megtörtént esetből 10 derül ki, és 1-ben indul olyan büntetőeljárás, ami eléri a bírói szakot. Sok ügy megreked a gyermekvédelem, vagy a szülői tudomásszerzés szintjén, ill. sok esetben a nyomozati szakon nem jut túl az ügy, bizonyítékok hiányában, vagy mert a hatóság azt állapítja meg, hogy nem bűncselekmény – mondta a PestiSrácok.hu-nak Gyurkó Szilvia.A szakember azt is hozzátette, nagyon nehéz dolgunk van, amikor valóban hiteles statisztikai adatokat keresünk. Ez a terület jelenidőben ugyanis nagyon nehezen kutatható. Általában és jellemzően retrospektív kutatások vannak, amelyek már felnőtt embereket kérdeznek a gyermekkori tapasztaltaikról. Gyurkó Szilvia szerint a kriminálstatisztika elemzése és bemutatása nagyon fontos, azaz fontos lenne, de általában nincs adat azokról az eljárásokról, amelyek nem jutnak el a vádemelésig – holott ebből kapnák visszajelzést többek közt a rendszer működéséről is. SOK GYERMEK AZT HISZI, EZ AZ “ÁRA” A FIGYELEMNEK, GONDOSKODÁSNAK
A rejtve maradás egy következmény, ez ellen direktben dolgozni nagyon nehéz, a háttérben álló okokon viszont lehet segíteni. Az okok egyike, hogy a gyermek nem is érti, mi történik vele, nincsenek rá szavai. Szintén gyakori ok, hogy olyan követi el a visszaélést, aki bizalmi viszonyban van a gyerekkel, így nagyon sokáig a gyermek nem úgy éli meg, ami történik, mint abúzus, vagy azt gondolja, hogy ez az “ára” a figyelemnek, gondoskodásnak, vagy azt gondolja, hogy ez “így természetes” – sorolta Gyurkó Szilvia.Megjegyezte, a szexuális bántalmazást, visszaélést elszenvedő gyermek sok esetben, főleg, ha hozzá közelálló személy az elkövető, csak azt szeretné, hogy a bántalmazás szűnjön meg. Azt nem akarja, hogy az elkövetőt börtönbe zárják, vagy más következmény legyen, mert attól tart, hogy azzal fájdalmat okozna annak, akit szeret. Ezt a kiskaput a pedofilok ki is használják. Klasszikus eset, amikor a nevelőapa a bántalmazó, és a gyerek az anyját félti, ezért nem beszél és fojtja el magában az elszenvedett bántalmazásokat.
Persze, vannak azok az ügyek is, ahol az abúzer nettó erőszakot, fenyegetést, kényszerítést, manipulációt használ. Hosszasan lehetne még erről beszélni. Azt szeretném érzékeltetni, a tény, hogy a gyerekekkel szembeni szexuális erőszak több mint 90%-át olyan ember követi el, akit a gyerek ismer, és akivel bizalmi kapcsolatban van. És az önmagában megnehezíti, hogy ezekről az ügyekről beszélni tudjanak. A legfájdalmasabb persze az, amikor az derül ki egy ügyben, hogy valójában a gyerek próbált jelezni, szeretett volna segítséget kérni, csak senki nem hitt neki, vagy az volt a család számára a “kényelmesebb”, ha nem történik semmi, és megy tovább a bántalmazás – fogalmazott a gyermekjogász.
RENDSZERABÚZUS, TRAUMATIZÁLÓ ELJÁRÁSOK, KEVÉS JÓ SZAKÉRTŐ KÖVETKEZMÉNYE: A GYERMEK TOVÁBB SÉRÜL
Egyfelől tehát a bántalmazott gyermek is elfojt, vagy valamiért nem tudja, vagy nem akarja elmondani a vele történteket. Az abúzusoknak tanúja nagyon ritkán van, így ha a bántalmazott gyermek bezár, már önmagában nagy az esély arra, hogy ne derüljön ki a visszaélés. És ha ez nem lenne elég, az eljárások sem könnyítik meg a gyermekek helyzetét, sőt. Abszolút van egy bántalmazó “rendszerabúzus” jellege az eljárásoknak is Magyarországon, azok gyakran traumatizálóak, a kihallgatási technikák sok tekintetben elavultak, a bizonyítási módszertan korlátozott, nagyon kevés a valóban felkészült és hozzáértő szakértő, az eljárások elhúzódóak és a gyerekek másodlagos viktimizációja (amikor maga az eljárás is további sérüléseket okoz) tényszerűen jelen van – véli a Hintalovon Alapívány vezetője. Mint mondta, az új Büntetőeljárási Törvényben azért történtek pozitív változások és próbáltak a rendszeren javítani, de még mindig lenne teendő, és nem biztos, hogy a szigorítás a jó megoldás:Most már többször tapasztalunk érzékenyebb bírói attitűdöt és gyermekközpontúbb eljárást, de azért ez még mindig a kisebbség sajnos. Tehát a büntetési tétel az már csak egy következmény, egy sokadig elem abban a folyamatban, ami ott kezdődik, hogyan veszik fel a feljelentést. Az önmagában kérdés, hogy a szigorításnak lenne-e visszatartó ereje. Vannak ügyek, ahol lenne, de sok ügy van, ahol inkább arra lenne szükség, hogy egyedi szankciót lehessen alkalmazni. A börtön önmagában nem old meg semmit. Főleg, ha olyan elkövetőről van szó, akinél felmerül a pedofília vagy az, hogy több gyerekkel szemben, és tartósan élt vissza. Ilyen esetekben a visszaesés kockázata markánsabb. Nagyon szeretnénk, ha lenne olyan szankció a jogrendszerben, ami kifejezetten gyerekek elleni szexuális bűncselekményeik elkövetőire lenne alkalmazható – mondta a szakjogász.NEHÉZ A BIZONYÍTÁS: A GYERMEKNEK SZAVAI SINCSENEK ARRA, AMI VELE TÖRTÉNT VAGY TÖRTÉNIKGyurkó Szilvia arról is beszélt, hogy a bizonyítás önmagában nem könnyű feladat. Traumatizáló élményről beszélni mindig nehéz, sok függ attól, hogy a gyerek milyen állapotban van. Számít az is, hogy ki követte el a cselekményt, hogyan, mennyi ideig tartott, valójában mi történt, és amikor a gyerek segítséget kért, azt megkapta-e azonnal. Sok esetben a bántalmazás elhúzódó, az is lehet, hogy évekkel később beszél csak róla a gyerek. Ilyenkor a bizonyítás szintén nehezebb. Magának a szexabúzusnak a sajátossága, hogy általában nincsenek tanúk, nincs tárgyi bizonyíték (vagy nehezen fellelhető), így a bizonyítékok királynője a tanúvallomás. Itt jön be a képbe a szakértők felelőssége. Gyurkó Szilvia szerint e téren nem állunk túl jól:
Kevés a jól képzett szakember ezen a területen, a szakértői vizsgálatok minősége nagyon változó, ráadásul ez nem egy egzakt tudomány, nem a 2×2 józansága jön át a vizsgálatokból, hanem “valószínűség”, és “élményszerűség”, meg a tünetek beazonosítása, amelyek szexabúzusra utalhatnak. Nagyon kevés a speciálisan szexabúzusra jellemző tünet, a többség átfedésben van az egyéb bántalmazási formákkal. Tehát az esetek jó részében a szakértő lamentál, azt látja, hogy a gyerek nincs jól, és keresi, hogy ez mivel van összefüggésben.“AZ ILYEN SZÜLŐI BEFOLYÁSOLÁS A LEGBRUTÁLISABB GYERMEKBÁNTALMAZÁS”Vannak olyan ügyek is, amikor az eljárás során kiderül, hogy valójában nem történt meg a szexuális bántalmazás és a gyermek traumatizált állapotának oka a szülői befolyásolás. A szakember szerint az ilyen befolyásolás az egyik legbrutálisabb gyermekbántalmazás.
Nem kérdés, hogy az egyik legbrutálisabb gyerekbántalmazás, ha valaki kitalál egy ilyet, és a gyereket keresztültolja egy eljáráson. Élethosszig tartó sérülést okoz vele, és simán padlóra küldi a gyereket. Nagyon fontos lenne, hogy ezt mindenki megértse. Azok az ügyvédek is, akik házassági bontóperekben, meg kapcsolattartási ügyekben a gyermeket akarják eszközül használni. Ilyet soha, de soha nem szabadna tenni – vélekedett a Hintalovon Gyermekvédelmi Alapítvány vezetője.A GYERMEKVÉDELMI RENDSZER ÖNBIZALOMHIÁNYBAN SZENVEDHozzátette, hogy szerencsére egy megfelelően képzett szakembert azért nehéz átverni. A gond az, hogy a rendszerben nagyon kevés az ilyen. Ennek viszont a következménye az, hogy az alaptalan ügyek is sokáig el tudnak jutni. Azért nem ez a tipikus. Sokkal inkább az a jellemző a rendszerre, hogy a megtörtént bántalmazást nem veszik komolyan, és nem az, hogy egy meg nem történt eset miatt elítéljenek valakit.
A rendszer “önbizalom-hiányát” mutatja, hogy félnek ezektől az ügyektől. Az eljáró hatóság nem biztos abban, hogy meg tudja állapítani, megtörtént-e az abúzus, és egyébként ebben igazuk is van. Sokkal több képzésre, szakmai anyagra, felkészítésre lenne szükségük ahhoz, hogy ebben magabiztosabbak legyenek – jegyezte meg Gyurkó Szilvia.Forrás: Füssy Angéla - Pestisracok.hu