„Én nem hiszem, hogy amit most a hallgatók tesznek a színművészetin, az politika lenne. Pont ez benne a szép, ez benne a gyönyörű. Az nem politika… Ők egyszerűen szeretnék elérni, hogy tanulhassanak és alkothassanak. És azzal akarnak tárgyalni, akit képesnek tekintenek helyzetük megoldására, és nem azzal, akivel képtelenek lennének szót érteni, mert másról beszélnének, mint amiről kellene. Ismétlem: ez nem politika, ez maga a szakma”– így fogalmazott Halász Judit
Halász elmondta, hogy ez nem politika, hanem a szakma harca.
Úgy gondolja:
lehet, hogy az, aki a kuratóriumot vezeti, az is azt hiszi, hogy a szakmát védi – ugyan fogalmunk sincs arról, hogy mit akar bevinni az egyetemre. Persze én is zavarba jönnék, ha bevennének egy olyan cég kuratóriumába, amely olaj-ügyekkel foglalkozik. Nem ismerném a dolgok értéke közötti különbséget, mint ahogy a két kedves kurátor sem ismerheti, hogy mi a szakmai különbség X és Y operatőr (rendező, színész…) szakmai megítélésében. Meg arról, hogy hány potenciális, jövőbeli Oscar-díjas van benn a Vas utcában, hány leendő Kossuth-díjas zárta most be oda magát, és hány nagyszerű ember, színész, rendező. Nem tudjuk, hogy hány zseni ül ott most bent. Honnan tudnánk?
Beszarunk már ezeken... 
