A másfél évnyi Momentum-tagságomból egy év teljes mértékben toxikus volt számomra. Ezt nem az egész Momentumra értem, hanem a párton belül egy olyan mikroközösségre, akik már a pártba való belépésemet is ellenezték. Rendszeres volt, hogy visszahallottam problémákat, amelyek az én személyemből eredtek.A baloldal által felkarolt senki pofára esett, a mondataiból azért érződik, hogy nem egy szerény teremtés:
A Momentumba való belépésem első két-három hónapjában nagyon nehezen lehetett kontrollálni a dolgokat. Én eleve egy ismertebb emberként léptem be a pártba, engem nem a Momentum tett híressé, de nem volt arról semmiféle párbeszéd, hogy Momentum-tagként mit csinálhatok, mit vállalhatok el, mit nem. Ebből a rossz kommunikációból adódóan rengeteg konfliktus generálódott, ami miatt úgy gondolták, fegyelmezetlen és kontrollálhatatlan vagyok. Három hónap után végül elültek ezek a problémák, de mindig előjöttek olyan dolgok, amikbe bizonyos emberek bele tudtak kötni.
A momentumos liberálisok kifúrták szegénykét:Ha az ember meg szeretné valósítani a céljait – és igen, a politika ehhez egy eszköz –, akkor nem lehet benne egy olyan közösségben, ahol egy éven keresztül azt vágják a fejéhez, hogy egy felesleges ember, nincs rá szükség, nem is volt. És ott voltak ugye a rosszindulatú pletykák is. Ezért döntöttem úgy, hogy pontot teszek a végére, és kilépek a Momentumból.Blanka nagy tervekkel érkezett a pártba, rendesen fel is ült nekik:
Nagy PR volt az a Momentumnak, hogy beléptem, több politikus is kiposztolta, több politikus is gratulált. Közülük sokan utána nem éppen úgy viselkedtek, ahogyan azt a posztjukban kinyilvánították.
