76 évvel ezelőtt született Varga Zoltán, a Fradi legendás nyolcasa

A VargaZoli, aki 234-szer lépett pályára a Fradiban és 85 gólt szerzett. Négyszer nyert magyar bajnokságot, és 1965-ben részese volt a Vásárvárosok Kupája megnyerésének. A magyar válogatottal olimpiai bajnok és Eb-bronzérmes lett.

Isten áldja odafent! Sajnos hazatérése után a magyar labdarúgás nem tudott profitálni hozzáértéséből.

A szurkolók szerették mert kendőzetlenül elmondta véleményét a magyar fociról. Gyengének nevezte a gyenge teljesítményt. Nem volt kivételezett játékos nála. És nem hajbókolt az akkori szakmának. Kétszer vétett a rendszer ellen. Elsőnek mikor disszidált, majd mikor hazaérkezvén a Fradi kispadjára került és véleményét nem rejtette véka alá.

Megfigyelték, megfélemlítették, ellehetetlenítették.

Hogy is mondta Varga Zoli?

„Az a lényeg, hogy akikkel én szembekerültem, az nem egy spontán képződmény, nem egy futballra specializálódott társaság, hanem egy jól konstruált, minden területre kiterjesztett szervezet Magyarországon. Nincs rá jobb fogalom: maffia.”

Számunkra három név, akiket személy szerint felelőssé teszünk mind a magyar labdarúgásban végzett pusztításért (és sikertelenségért), mint a Varga Zoli ellehetetlenítésében végzett munkájukért. És van egy negyedik név, melyet direkt nem írunk le; ugyanakkor sok őt ismerővel való beszélgetésen feljött, hogy szinte a guta megütötte, hogy Zolit Puskás Ferenc mellé temették, a Szent István bazilikában (Neki aztán csak az óbudai temető jutott). Ez az ember is sokat tett Zoli disszidálása óta azért, hogy nevét besározza…

A másik három pedig: Mezey György, Hegyi Iván, Bodnár György. Mezeyt nem kell bemutatni, mert mind játékosként, mind edzőként felejthető munkásságot végzett; az 1986-os katasztrófális vereség óta rontotta a levegőt a magyar edzőképzésben. Ő döntötte el diktatórikusan, hogy kiből lesz játékos vagy edző…

Varga Zoli így írt a magyar foci legnagyobb ellenségéről:

” Az UEFA különböző bizottságaiba felismerhetően Mezey György káderei kerültek Magyarországról.Ez arra utal, hogy igenis folyik egyfajta “személyzeti munka” a magyar labdarúgásban. Ez azt sejteti, hogy egy jól behatárolható körből kerülnek ki azok, akik lehetőséghez jutnak az élvonalban. Elsősorban a Mezey-iskolához tartozók. Nincs is ebben semmi meglepő vagy kriminális: logikusan következik abból a felfogásból, amit Mezey György a futballról képvisel. Olyan edzők kellenek az első osztályú csapatokhoz, akik szerinte képzettek, vagyis: elfogadják az általa képviselt “iskolát”, és szorosan alárendelik magukat az MLSZ szakmai programjának, amelyet ő irányít. Outsidereknek nincs helyük a rendszerben, mert nem alkalmazkodnak, nem irányíthatók, és nem garantálható, hogy a Mezey-féle kaptafa szerint dolgoznak. Ez pedig – e logika szerint – anarchiához vezetne, és nem lehetne végigvinni a “szakmai programot”.

A másik Hegyi Iván a Népszabadság munkatársa.

Ne feledjük, hogy arról a pártlapról beszélünk, amely a médiát tekintve egészen sajátos (vagy talán csak papíron megtörtént) rendszerváltás után is megőrizte piacvezető pozícióját, független soha sem volt, ellenben közel egymillió olvasóhoz eljuthatott. A Népszabadság sportrovatában megjelent cikkeknek jelentős súlya volt. Megkerülhetetlennek számított a 90-es években. És Bodnár György…

Bodnár aki ugyan “de jure semmilyen pozícióban nem volt a Ferencvárosnál, de facto viszont sokak véleménye szerint ő maga volt a Fradi mindenható ura.” A Szaknévsor alapítója, a magyar futball akkori talán legbefolyásosabb alakja bejáratos volt a Ferencváros akkori vezetéséhez, és talán mondani sem kell, Varga ellen uszította a Fradi-vezetést.

Check Also

A kommunisták 1948. december 26.-án hurcolták el Mindszenty bíborost

1948.december 26-án letartóztatták Mindszenty József hercegprímást, esztergomi érseket és elhurcolták a fővárosba az Andrássy út …