A 2019-es jubileumi év lesz az ország egyik legnépszerűbb nemzeti rock zenekara, a Romantikus Erőszak történetében, hiszen jövő tavasszal 25 éves fennállását ünnepli majd a csapat. A Vadhajtások.hu az együttes frontemberét, a hazai nemzeti radikalizmus kiteljesedésében is meghatározó szerepet vállaló Sziva Balázs-t kérdezte zenei és közéleti témákról.
- Elmúlt az idei nyár is. Ötödik alkalommal és újra nagy sikerrel zajlott le a saját szervezésű nemzeti rock fesztiválotok a Velencei-tó partján, de Budapest egyik legnagyobb szabadtéri szórakozóhelyén is nagy sikerrel koncerteztetek, hogy csak a közelmúlt ezreket megmozgató eseményeit említsük. Fontos kiemelni, hogy mindenféle reklám, média megjelenés, illetve Facebook oldal nélkül, a teljes elhallgatás mellett...
- Négy éve, még az első hullámban csapott le a digitális cenzúra az akkor már több, mint 40 ezer követővel rendelkező profilunkra, de az azóta eltelt időszakban megtanultuk a Facebook mellőzésével is sikeresen működtetni a zenekart. Ez nyilván jó sok többletmunkával jár, viszont nem is függünk senkitől és semmitől, ami nagyon jó érzés.
- Kormány közeli publicistáktól nemrégiben olvashattuk, hogy a magyar zenei színtéren túlsúlyban vannak a balliberális páholyhoz tartozó előadók. Szerinted mikor lesz áttörés?
- Köztudott, hogy a Kádár-rendszerben a magyar könnyűzenei élet funkcionáriusai évtizedeken át többségében az 1956 után szélnek eresztett ÁVÓ egykori tisztjei közül kerültek ki. Nagyon úgy fest, hogy ez a sötét múlt, ahogy az élet szinte valamennyi területén, egész egyszerűen átívelt a felemás rendszerváltáson. A módszerek nyilvánvalóak. Ugyanolyan megbélyegzés van ma is. Nem véletlen, hogy a „Kinek a kulturális diktatúrája?” című bátor cikksorozat kiverte a biztosítékot bizonyos körökben. Ajánlom figyelmébe azoknak, aki érteni akarják, mi folyik itt a szellemi életben 1990 óta.
-. A Kárpátiát és az Ismerős Arcokat nagyon helyesen valamilyen szinten "rehabilitálta" a Fidesz kormány. Nekünk azért egy kicsit mégis keserű a szájízünk, mert a Romantikus Erőszak valamiért csak nem kap támogatást. Pedig a te életutad, zenész karriered nagyon is figyelemre méltó. Rengeteg fiatal a ti zenétekkel szívta magába a hazaszeretet.
- Nincs szükségem semmilyen hatalom támogatására. Nem kértünk belőle soha. 1994-ben alapítottam az együttest, amikor a kommunistákból néhány év alatt vadkapitalistákká vedlett elvtársak ismét magukhoz ragadták a hatalmat. El lehet képzelni mivel nézett szembe egy hazafias rockzenekar abban az időben. Minden megvalósult fellépés majdhogynem egy győztes csatának számított. Akkor még rendőrök zaklatták a koncertre igyekvő fiatalokat az utcán az öltözködésük, például egy Turulmadaras póló miatt. A lassan negyedszázados működésünk után én már azzal is tökéletesen elégedett lennék, ha támogatás helyett csupán egyenlő feltételek lennének. Egyébként az említett cikksorozatot jegyző Szakács Árpi is sokszor feltűnt a koncertjeinken.
- A nyáron epekedve figyeltük a világbajnoki döntős horvát fociválogatott ünneplését az ottani nemzeti rock elsőszámú kèpviselőivel, a Thompson zenekarral. Nálunk ez miért elképzelhetetlen még?
- Egyrészt mert a magyar csapat ott sem volt a foci VB-n. Ráadásul én úgy tudom, hogy a horvát játékosok külön kérése volt, hogy Marko Perković, azaz Thompson köszöntse őket a hazatérésükkor Zágrábban 200 ezres ünneplő tömeg előtt. A mieink meg eddig legalábbis Kis Grófóra szerettek ünnepelni. Más mentalitás. Thompson rendszerint a horvátok második világháborús jelmondatával: „Za dom!” (A hazáért!) kezdi a koncertjeit, amire a közönség „Spremni!” (Készen állunk!) felkiáltással felel. Ugyanez hangzott el pár éve egy horvát válogatott játékostól, aki így köszönte meg a drukkerek bíztatását. El tudod képzelni ugyanezt itt „A hazáért mindhalálig!”-al?
- Fél éve voltak a választások. Hogyan értékeled a kétharmados Orbán kormány tevékenységét? Nem érzed úgy, hogy valamelyest Csurka kottájából játszik a Fidesz manapság?
- Az elmúlt nyolc éves kormányzás hozott pozitív változásokat is, ez tagadhatatlan. Ezeknél a Fidesz tulajdonképpen a legtöbb esetben átvette a nemzeti radikalizmus által felvetett és a közbeszéd részévé tett témákat. Közte sokszor Csurka elképzeléseit is. Ezzel nincs is baj, mert nekem aztán teljesen mindegy, hogy ki valósítja meg, hogyha az Magyarország javára válik. De a mérhetetlen korrupció nem válik a javára és például a cigánybűnözésről a politika és az igazságszolgáltatás is folyamatosan terel és mellébeszél. Pedig hiába mondják, hogy ez nincs, ha az emberek a saját bőrükön érzik, hogy igenis van.
- Mi a véleményed a Sargentini jelentésről?
- Nyilván túlmutat a tényleges tartalmán. Ez egy újabb támadási kísérlet arra, hogy csorbítsák Magyarország függetlenségét a bevándorlás témában, ami második Trianon lenne ránk nézve. Az meg, hogy mindehhez még magyar EP-képviselők asszisztálnak, az egyértelmű hazaárulás.
- Nagy kő eshetett le a szívünkről még áprilisban. Hatályon kívül helyezték Budaházy Gyuriék ügyét...
- A Hunnia per és már maga az egész nyomozás is tele volt súlyos jogsértésekkel, úgyhogy mondanám, hogy igazán nem is születhetett más ítélet, de látva, hogy milyen vérlázító bírósági döntések vannak, valóban örülni kell annak, hogy ez így alakult. Ettől függetlenül az ügy még nem zárult le ezzel, hamarosan kezdődik az új tárgyalássorozat, amelyben ugyanúgy ki kell állnunk Gyuriék mellett, ahogy eddig is tettük.
- Mit gondolsz a mai nyugat-európai állapotokról. Nemzeti ellenállás hiányában, agymosott tömegek mellett talpra lehet még állni?
- Nagyon nehéz lesz, ha lehet még egyáltalán. Nyáron jártam Németországban és egyértelműen látszik, hogy a nagyvárosok teljesen elvesztek. Az antifa csoportok állami pénzekből szervezkednek. Teljes agyrém az egész.
- Tizenkét éve ezekben a napokban harcoltunk a gyurcsány diktatúra ellen. Hogyan emlékszel vissza arra az időszakra?
- Nincs bennem különösebb nosztalgia. Az én generációmból akkor valahogy kirobbant ez az egész. A sok szemétség, megalázás, hogy hülyének néztek minket. Az események közben nyilván nem gondolkozott ezen az ember, hanem tettük amit a szívünk diktált. Pár éve megkeresett egy távoli rokonom, aki nagyon beleásta magát a családunk történetének kutatásába. Arra az eredményre jutott, hogy az első írásos emlék egy ősünkről az 1600-as évekből származik, aki a Kis-Balaton mocsárvilágában fekvő Zalavár királyi végvár egyik vitéze volt. Ő is tette amit kellett, meg én is, csak pár száz évvel később.
- Láthattunk Ásotthalmon. Látsz fantáziát az újabb nemzeti formációban, vannak esetleg közös tervek?
- Sosem érdekelt a pártoskodás, nem voltam tagja soha egyiknek sem és ebben a Jobbik történetének alakulása csak még jobban megerősített. Lényegében már 2016 elején megszakadt köztünk a kapcsolat. Egyébként, ha 2006 után Toroczkai és Budaházy alapít pártot labdába sem rúghattak volna. De Laci és Gyuri is hasonlóképpen látták ezt, mint én. Át lett engedve ez a terep, ami később súlyos hibának bizonyult. Elfogadom ugyan, hogy a jelenlegi helyzetben szükség lehet a pártképviseletre, de tanulva a történtekből, mindenképpen csak az irányvonalat meghatározó mozgalmi felügyelet mellett látom értelmét.
Bede Zsolt - www.vadhajtasok.hu
