„A Döntés Órái” után megszületett a második színes, szélesvásznú német film a jó Angela Merkellről és ellenlábasáról, a gonosz Orbán Viktorról.
A „Die Getriebenen”, amit magyarra talán a „Meghajtottak” címmel lehetne legjobban lefordítani. A német köztévé, az ARD, követte el a művet, amely mindent megmagyaráz a politikához kevésbé értő német választóknak.
A közel kétórás, szuperprodukciót látva a stuttgarti nyugdíjas, a hamburgi matróz és a berlini háziasszony is heurékát kiáltva megvilágosodik.
A kétórás agymosás egy fotel kényelméből rádöbbent, hogy minden rossznak, de legfőképpen a német migrációs válságnak az okozója Orbán Viktor. Értelemszerűen a színész választása is az ellenszenvet hivatott gerjeszteni.
[caption id="attachment_66246" align="alignnone" width="640"]
Radu Banzaru, mint Orbán Viktor[/caption]
A focirajongó, cinikus, gagyi aranyórát viselő, román Radu Banzaru igazából egy kicsit sem hasonlít a magyar miniszterelnökre, viszont valóban cseppet sem szimpatikus. Ezzel pont remek ellenlábasa a „Terézanya” jóságú, megfontolt, mindenkihez kedves Angela Merkelnek, akit Imogen Kogge alakít.
A dráma már a film első perceiben beindul, amikor Merkel asszony kap egy SMS-t, melyben az áll, hogy „Orbán kerítést épít a határra”. A kancellárnak kiszalad egy „scheisse” azaz „szarügy” a száján és beindítja Berlin gépezetét, hogy állítsák meg Orbán Viktort.
Még jó, hogy tudtam, hogy ez nem sikerült, különben halálra izgultam volna magam a fent maradó 1 óra 50 percben. Így csak a vérnyomásomra kellett vigyáznom és egy üveg Hawai’i rumra, nehogy mérgemben már reggel tízkor elkezdjek inni. A film tényleg a politikai világtalanoknak készült, hiszen hemzseg a hibáktól. Merkel és stábja azon dühöng, hogy a magyar hatóságok nem regisztrálják az illegális migránsokat (a filmben persze menekültek és védelemre szorulók). Miért tennék? A bő egymilliós tömeg már átgázolt az EU tag Görögországon, ergo az ő felelősségük lett volna mindenkit regisztrálni, átvenni kérelmüket a menedékjogra és elhelyezni őket menekülttáborokban. A film elején az a baj, hogy nem engedjük őket Németországba, a film végén pedig azért vagyunk mi a mumus, mert átengedtük őket. Na, ezt értse meg Fritz, Hans vagy Hildegard.
A filmben időnként drámai fotókat és felvételeket mutatnak felboruló csónakokról, vízbefulladt migránsokról és a Keleti pályaudvarról, ahol fiatal, arab férfiak ezrei skandálják, hogy Merkel és Germany. A képkockák a német emberek szívét akarják megszólítani, hogy könnyes szemüket törölgetve hálát adjanak a Jóistennek, hogy egy ilyen csodálatos nő a kancellárjuk, mint Angela Merkel. Amit meg kell hagynom, tetszett, ahogy a német politikusok viszályát bemutatták a migrációt illetően. Horst Seehofer bajor miniszterelnök, a titkosszolgálat vezetője és a Szövetségi Bűnügyi Hivatal (BKA) igazgatója megpróbálnak szembemenni a szent asszonnyal, hogy védjék az ország biztonságát. Ám a jóság győz a józanész felett. Csodálatos a jelenet, amikor két szír kislány átad Merkelnek egy rajzot, amely őt magát koronával a fején és egy németzászlóval a kezében, kvázi, mint Németország királynőjét ábrázolja.
Na, itt kezdtem el komolyan gondolkodni: Mit szólna az EU és az egész liberális világ, ha egy év leforgása alatt nálunk Orbán Viktorról forgattak volna két filmet? Szír kislányok helyett egy székely kislegény adta volna oda rajzát Tusnádfürdőn a miniszterelnök úrnak, amelyen koronát visel… Abból akkora botrány lenne, hogy ihaj. A független német sajtó az, aki folyton minket ostoroz, diktatúráról és személyi kultuszról beszél. Na, akkor ez mi?
Őszintén, egy banánköztársaságban elmenne ez a film, ám Németországhoz méltatlannak tartom és gyalázatnak azt, ahogy Magyarországot próbálják itt is, a német adófizetők pénzéből, lejáratni. 
