Augusztus 1-én a lengyel hazafiak és honleányok minden évben megemlékeztek a II. világháború egyik legdrámaibb fejezetének kezdetéről, a varsói felkelés kitörésének évfordulójáról. Idén sem volt ez másképp. Varsóban járva lépten-nyomon a felkeléssel kapcsolatos emlékművekbe botlani. Szinte nincs is olyan utca Varsó belvárosában, ahol ne lenne valamilyen, a felkeléshez kötődő emléktábla vagy falfestmény. A felkelés szimbóluma, az egymásba kapcsolódó P és W betű, mely a Polska Walcząca ("Lengyelország Harcol") szavak rövidítése úton-útfélen jön velünk szemben a városban ilyen-olyan formában. Augusztus elsején délután 5 órakor - a felkelés kitörésének időpontjában, a korabeli kódnevén az ún. "W-órában" - megáll az élet Varsóban. Az autók, a buszok, a villamosok, a járókelők egy percre megállnak és városszerte megszólalnak a légvédelmi szirénák. A nap folyamán több száz helyen tartanak megemlékezéseket, a város különböző kerületeinek mind-mind megvan a maguk története a felkelésről. A város templomai szentmiséket tartanak a felkelés emlékére, a hősi halottak üdvéért.
Augusztus elseje sajnálatos módon nem munkaszüneti nap és nem piros betűs állami ünnep. Bár a mindenkori államfő évről-évre megemlékezik ról. Így viszont, hogy nem munkaszüneti nap, talán kevésbé silányul el egy wellness-hosszúhétvége szintjére a hétköznapi lengyelek számára. Így ugyanis - ha tetszik ha nem - szembejön minden varsói lakossal. Az évforduló megemlékezései olyan sokrétűek, olyan széles skálán mozognak helyben és időben egyaránt, hogy nem lehet nem részesévé válni.
Legia Varsó: veteránok a meccsen, graffitik, pólók, koreográfiákA varsói felkelés mítoszának egyik fontos őrzője a város futballklubja, a Legia Varsó és annak több tízezer szurkolója. A Legia hívei időről időre készítenek monumentális koreográfiákat a felkelésről. Minden egyes augusztus elsejére több tucat új graffitivel és pólók ezreivel is készülnek a klub fanatikusai, amelyek így nem csak az évfordulón, hanem az év összes napján szembejöhetnek velünk Varsó utcáin.
A (sajnos mindmáig) legmagasabb példányszámú lengyel balliberális napilap, a Gazeta Wyborcza szerint a '43-as zsidó felkelés hasznos volt, nem volt hiábavaló, a felkelés zsidó vezetői pedig hősök voltak. Harcuk azért kiemelkedő, mert a legjelentősebb fegyveres ellenállás volt a holokauszt során, innen pedig magától értetődő, hogy nem csak meg kell emlékezni róla minden évben, hanem egyenesen kötelező is; a gettólázadás jelképe, a sárga nárcisz pedig rendkívül fontos szimbólum.
Ezzel szemben ugyanez a sajtóorgánum és ugyanaz a balliberális kör sugallja rendszeresen azt is, hogy a varsói felkelés egy értelmetlen, eleve hamvába holt, felesleges kísérlet volt. A Honi Hadsereg egy megnyerhetetlen ügyért harcolt, ezért a felkelés vezetői - Bór-Komorowskival az élen - több tízezer lengyel szándékos halálba küldéséért felelősek. Az évforduló kapcsán rendszeresen megjelennek azok a hangok, hogy nem kell túlzásba vinni az ünnepségeket, mert ezzel csak a lengyelek áldozatként állítják be magukat a világ előtt. Ez nem helyes, hiszen a lengyelek ugyanúgy bűnösök voltak a II. világháborúban azzal, hogy tétlenül nézték a holokausztot és az egy évvel korábbi gettólázadás alkalmával sem siettek a zsidók segítségére. És egyébként is: augusztus elseje maga a vegytiszta nacionalizmus, a PW szimbólum pedig a fenti logika szerint már "jó hogy nem" a sátán jele.
A lengyel balliberálisok egyértelműen a zsidó gettófelkelést tartják többre és nagyobbra; ezzel párhuzamosan pedig mindent el is követnek, hogy az a világ tudatában is elsőbbséget élvezzen a varsói felkeléssel szemben. Hogy is lehetne össznemzeti ünnep augusztus elseje, amit csak a jobboldal, a katolikus egyház no és persze a szélsőséges nacionalisták ünnepelnek meg?!
Persze igazuk is van. Minden elbukott felkelés és forradalom értelmetlen szerintük. De ha megnézzük a varsói felkelés hosszú távú hatásait, érdemes belegondolni abba miféle pluszt adhatott ez a történet a lengyeleknek a kommunista diktatúra 45 éve alatt. És miféle tartást, büszkeséget ad a jelenkornak.
Tisztelet és örök dicsőség a varsói hősöknek!„Cześć i chwała bohaterom”Szabó Balázs 
