Bözödújfalu élni akar, és élni fog
Bözödújfalu élni akar, és élni fog – hangsúlyozták szombaton az Összetartozás templomának alapkőletételén résztvevő szónokok, kiemelve, hogy a helyiek példát mutattak, hiszen annak ellenére, hogy ma már nem divat templomot építeni, és még kevésbé egy lerombolt templomot újjáépíteni, ők összefogtak, és meg akarják mutatni, hogy fontos megőrizni az épített és szellemi örökségünket.A szombati megemlékezésen a Bözödújfalu határánál álló Siratófalnál összegyűlt kitelepítettek és azok hozzátartozói újra felidézzék a falut, amely ma már fizikai valóságában nem létezik, csupán az emlékezetben és a szívekben él tovább. - írja a Székelyhon
Míg a tó partján nyaralók emelkednek ki a fák közül, a víz mellett sátort vernek a hétvégére érkező kikapcsolódni vágyók, és vidám zene kíséretében sül a hús, a Siratófalnak nevezett emlékhelyen száz-százötven ember is összegyűl, hogy felidézze a falut, ahol egykor gyermekkorát töltötte, családot alapított, aztán el kellett onnan jönnie, mert úgy döntött a hatalom. A kopjafafaluban valamennyi házat egy-egy kopjafa jelképez, rajta a házszámmal és a családfő nevével. Egy főutcából és néhány kisebb, mellékutcából állt a falu, volt iskolája, óvodája, művelődési háza, katolikus, unitárius és ortodox temploma, illetve közel kétszáz családi háza. Az 1.
Megszoktuk, de nem az otthonunk
Farkas Emma és Farkas György a Főutca közepe táján állnak meg, hogy közös családi fotót készítsenek a házukat jelképező kopjafa előtt, virágot is tesznek annak tövébe. Érdeklődésünkre elmondták, 1976-ban költöztek el Bözödújfaluból Sepsiszentgyörgyre, ahol az akkori állami gazdaságban találtak munkát a város szélén, Szépmezőn, ott is laktak sokáig. Később beljebb költöztek, a Váradi József utcába az új családi házukba. „Már akkor, a 70-es évek második felében megtudtuk, hogy mik a tervek Bözödújfaluval kapcsolatban, így aki tehette, nem várt az utolsó pillanatig, ha egy lehetőséget talált, költözött” – meséli a házaspár, aki két gyerekkel és kevéske holmival vágott neki az új életnek, hiszen, ahogy mondják, nem kaptak teherautót, amely egyik megyéből a másikba költöztette volna őket. A házukat alig két-három éve újították fel, amikor még eszükbe sem jutott, hogy egyszer majd el kell hagyniuk a házat is, a falut is.Forrás: Szekelyhon.ro
