Valljuk be, van valamiféle pikantériája annak, hogy azok az emberek szerveznek demonstrációt az egyenruhások (mentősök, tűzoltók, no és persze a rendőrök) mellett, akik egész tavasszal azzal voltak elfoglalva, hogy Oktogonos goa partyjaikkal mozgásban tartsák őket. Biztos azt hitték, jobban jön nekik a túlórapénzt, mint egy nyugodt este a családdal. Sőt, tovább megyek, ellenállósdi „táborokat” és „oktatásokat” szerveztek, azaz próbálták arra okítani egymást, hogyan lehet békésen (?) ellene szegülni a rendőri intézkedéseknek. Értsd: hogyan lehet úgy leanyázni, megfuttatni és szívatni őket, hogy ne vigyék be egyiket sem. Mert akkor már ők szopnak, és kicsit másként, mint a kőbányai szopófantom. Még tovább megyek: olyanok heppeningeltek ma, akik korábban magas fejhangon sipítoztak, ha spontán randalírozó sétáikon, kukaborogatásokkor és éjjeli zajongásukkor a rendőrök spontán igazoltatni merték őket. Arra már nem is gondoltak, hogy delíriumukban, mikor összehugyozva fetrengtek, a mentős vitte be őket a detoxba, és ő takarította utánuk a mentőautót.
Mondjuk láttunk már karón varjút, és azt is megéltük, amikor anno a Keletinél migránsot simogatók ágáltak, anyáztak a csúnya rendőr bácsikra, akik már okádtak a mocsoktól, sőt, uszították kedvenc migrijeiket a lázadásra, majd miután kedvenc pátyolgatottjaikat elszállította a sok – egyenruhás – buszvezető, rendőri – egyenruhás – kísérettel, és mentős – egyenruhás segítséggel – hirtelen vad rendőretetők- és pátyolgatók lettek a határ mellett. Jól meg is írtam akkor, és jól le is tiltottak emiatt a közösségi oldalon. Nehezen vette be a gyomruk, hogy már a rendőrök is látják a pálfordulásukat. Mert mindig van az a pénz…
No de mindegy. A lényeg, hogy a nyár vége felé jár, nincs már fesztivál, nincs már se Ozora, se Sziget, augusztus 20-a is elmúlt, nincs már cirkusz és kenyér, uncsik a napok. Lehet sajnálni a rendőröket. Is. Mondjuk nem azért, hogy éjszakákon át az adófizetők pénzéből kísérgették a füvező, iszogató csürhét, és kerülgették az Oktogonon a hányás- és húgyfoltokat. Azért nem kell. De azért igen, mert ők úgy gondolják, hogy rettenetes módon munka közben megfigyelik őket, sőt, mindenféle megvonásokkal sújtják őket. Meg hát emiatt ugye sokan leszerelnek…
Persze logikus, hiszen ha megfogyatkozik a rendőri állomány, akkor esélyesen kevesebbet tudnak futkorásztatni az ősztől – fesztiválok hiányában – esedékessé váló tüncikéken. Akkor kevesebbet lehet szidni, és lehet, hogy aki mégis marad, az nem lesz olyan forrófejű zöldfülű, hogy véletlenül pofán fújja őket könnygázzal. Az pedig gáz. Mert ha emlékszünk, a ligetvédők Koszlidérce olyan szépet ajvékolt anno, amikor egy kis rendőrgyerek, megunva hátsó fertályának folyamatos perverz nyomakodását és sipító nyervogását, kicsit megpöccintette a palackot.
Szóval tényleg, veszélyben a haza, mert az egyenruhásokat nem becsüli ez a csúnya nácifasiszta kormány. Sem. Most már ideje nekik is kimondaniuk, hogy „Tudjuk és elismerjük, hogy Ők minden nehezítő, hátráltató körülmény ellenére keményen és óriási hivatástudattal végzik munkájukat. Álljunk ki értük!” Most már jönnek ők, hogy becsüljenek!
Kerekedett is hát teljesen interaktív demonstráció, melynek központjában az Oktogon Bázis harci szekere (értsd: felépített utánfutója) állt, erről szólt diszkréten a zene. Ja, végre nem (csak) tuc-tuc, úgy látszik, nem volt kedvük nosztalgiázni a kánikulában. A beszédek, hozzászólások és felszólalások mind az összes jelenlevő 20 embert megillették és megihlették, igaz, ebből legalább tíz szervező volt. A Hír TV stábja, élén a fehér inges, mackó gatyás, ohne zokni+edzőcipős kamermannal a rendezvény kezdete után 4 perccel le is vonult. Legalább pár vágóképpel gazdagabbak lettek. A térről. A maradék nép, a tömeg három tagja futott egy kört a Körönd szobra körül, verbálisan egymásnak feszültek a rendőröket szerető (ilyen nem volt) és rendőröket utáló (mind az volt), de most hirtelen rettentően együttérző tömeg, majd megunták az ellaposodott bulit, és reggel hat helyett már este nyolckor hazamentek. Úgy látszik, nem volt a környéken nyitva tartó bolt, kocsma és dohányáruda.
Akit érdekel, milyen magvas és érdekfeszítő gondolatokkal bírtak az Oktogon egykori hős ellenálló legényei, az keresse fel a Mérce oldalát. Mert azért élőben bejelentkezni most sem felejtettek el.Vadhajtások