Revíziótól retteg a román sajtó, a balkáni példára hivatkoznak

Az, hogy Koszovó és Szerbia hogyan oldja meg közös baját az EU-tagság érdekében, attól a ponttól lesz releváns a román sajtó számára, ahogy elhangzik az etnikum kifejezés. No meg a határ.Mint köztudott, Belgrád és Pristina a koszovói helyzet megoldása érdekében tárgyalóasztalhoz kényszerült; nem utolsósorban az EU nyomására. Egyre inkább valószínűnek tűnik a határok kiigazítása, természetesen etnikai alapon. A mindkét fél számára szimbolikus és ezért örökké puskaporos terület sok régi sérelem forrása, ezért logikusnak tűnik, hogy egy igazságos(abb) rendezés csökkentené a Balkánon a feszültséget, egyszersmind megnyitná az utat az érdekelt felek számára az EU-s csatlakozás előtt. Régi sérelmek orvoslása – véli az ügyben érdekelt EU. Romániában azonban egyre inkább a régi sebek feltépésétől tartanak, mi több, precedensértékű döntésről, a határok etnikai átrajzolásáról, ami csak bajt, viszályt vonhat maga után. Így vélekedik az Adevărul liberális bulvárlap vezércikkében Iulian Chifu is, aki többnyire teljesen érdektelen irományában természetesen arra is rávilágít, hogy kinek állna érdekében egy ilyen, a jövő szempontjából is meghatározó döntést. Mondhatnánk, hogy hármat lehet találni, de természetesen Magyarországról van szó, hiszen Budapest érdeke nem is lehet más, mint a revízió. A múlt frusztrációinak felszínre bugyogásától rettegő szerző ugyanis köntörfalazás nélkül bevallja: Magyarország, a szerb-koszovói példából kiindulva (egyelőre) nem EU tagországoktól is követelhetne területeket, akár Szerbiától is Vajdaságot. De ami sokkal rosszabb, akár még EU-s tagországoktól is, és nem nehéz belátni, hogy a magyarokkal szembeni sovinizmus egyik bástyájának számító Romániában nem az Őrvidék hovatartozása miatt aggódnak. Mivel azonban Románia területi integritásának igazságossága mellett aligha lehetne lándzsát törni, Chifu inkább az Európai Unióért aggódik. Szerinte a határok újratárgyalása aláásná az EU integritását, mi több, „levegőbe röpítené az európai szellemiséget, értékeket és elveket”. Az Adevărul vezércikkének kifordított logikáján nincs mit sokat elmélkedni, elég csak arra gondolni, hogy a kisebbségekkel való igazságos és méltányos bánásnak a gondolata fel sem merül, mint alternatíva. Felmerül azonban valami sokkal beszédesebb: onnan, Bukarestből jobban aggódnak Erdélyért, mint amennyire igazságosnak tartanák az egyesülést a Moldovai Köztársasággal, a nemzetiségi határok mentén, természetesen.Varga Tímea Beáta - itthon.ma