Te nem érzed, hogy a szégyen égeti az arcod? Te tényleg meg akarod magyarázni? Ember, kapjál már a fejedhez! A Facebookon fröcsögsz, hogy “agyon kell b@szni őket”? Mégis hol? A Word of Tanks-ban? Másokra mutogatsz, hogy az ő dolguk lett volna? Budapest nem a te fővárosod? Nem itt gyújtasz gyertyát a Corvin köziekért? Nem itt emlékezel a Kitörés hőseire? Most meg “más dolga lett volna”? Állj a tükör elé, és köpd le, de még egy gyertyát ne gyújts meg, ha most nem szólal meg benned egy belső hang!
A probléma persze nem tegnap este kezdődött, de számomra – és borzasztóan remélem, hogy még sokak számára – tegnap ért el egy olyan mélypontot, ahonnan valamilyen irányba el kell mozdulni. Ki kell mondani, hogy amit utcai ellenállásnak neveztünk, az nacionalista szempontból semmi más, csak a múlt. Nemhogy ’56-al, de lassan 2006-al sem vagyunk jogfolytonosak, és nem csak azért, mert felnőtt egy generáció, akik akkor még óvodába jártak, hanem azért, mert mi magunk is, akik akkor ott voltunk méltatlanná váltunk.
Tudom, eljutottunk arra a pontra, ahol el kéne kezdeni az ügyet eláruló politikusokra mutogatni, ahol az egekbe emelt büntetési tételekre és a minden belvárosi sarokra kihelyezett kamerára kéne hivatkozni, és a többi… Csak akkor azon kell elgondolkozni, hogy október 15-én kell e “Meghalni lehet, elfáradni soha.” poszt a profilodra. Ha az árulókra hivatkozva semmit nem csinálsz, csak a kib@szott interneten adod elő a forradalmárt, egy olyan profilképpel, amin a szobádban ücsörögsz símaszkban, szerinted mi történt veled? Elárulom: Kiábrándultál és fásulttá váltál a sok csalódástól. Pont ellentétes a hangzatos jelszóval, amit megosztasz, magadra varratsz, pulcsin hordod, és a többi.
Sok a kamera, kemények a büntetések? Ki tiltja meg neked, hogy rákészülj az esti kiruccanásra, ne igyál egy kortyot se előtte/közben, és ne posztold a Facebookra, hogy éppen merre jársz? Hogy ennek ellenére is kockázatos? Persze, de a háború, tudod az egy olyan dolog, amibe emberek bele is szoktak halni. Pont te osztottad meg október közepén: “meghalni lehet…” Na, most akkor komolyan gondoltad, vagy csak frissítgettél fél percenként, hogy csekkold ki kedvelte?
A végetlenségig lehetne ezt a szarcunamit fokozni, de szerintem elég érzékletes lett, és kellően sértő ahhoz, hogy akinek van rá füle meghallja: Újra kell értelmeznünk magunkat, újra kell szerveznünk magunkat, vagy különben vége a sztorinak, és tényleg semmi más nem marad, csak az évtizedes hősi eposzok, és a kiüresedett, őszintétlen jelszavak.
Én azzal kezdem az önvizsgálatot, hogy nem mutogatok senkire: Ami tegnap este történt az én hibám volt, mert nem voltam ott!– Vannay László / Aktivizmus / N.Z. – Mi következik a görög antifák pesti graffitijéből?
A Nacionalista Zóna cikke: Figyelem! Kemény és szókimondó sorok következnek, amik sértőek lesznek mindenkire nézve, aki köreinkbe tartozik.Mielőtt csípőből tüzelnél vissza leszögezem, hogy mindez rám, ezen sorok írójára is vonatkozik, mert én is ugyanúgy felelős vagyok azért, amit a PAOK antifa brigádja művelt Pesten. Én sem voltam ott, hogy feldugjam nekik a festéket, amivel üzengettek nekem, neked, mindannyiunknak. De ez nem ment fel téged, aki szintén nem voltál ott, hogy megtedd. Magyarázata mindenkinek lehet, és van is. Mentségünk? Az viszont nincs, mert mindannyiunk bűne, hogy szégyenben maradtunk.
Második körben leszögezem, hogy engem nagyon ritkán mozgat meg a foci. Egy klub mellett sem köteleztem el magam sosem, és csak akkor gondoltam úgy, hogy meg kell jelennem ilyen apropóból, ha a nemzeti/világnézeti kérdés előkerült. Mivel a PAOK táborának egy része nyíltan felvállalja, hogy antifa elveket vall, ez pont azon ritka alkalmak egyike kellett volna, hogy legyen, amikor én is előtúrom a nindzsapulcsit, és belevetem magam az éjszakába. Szégyellem, de nem így lett. Hogy miért? Fel tudnék sorolni ezer, meg egy magyarázatot, de minek? Tudnék mutogatni, hogy kik lettek volna sokkal illetékesebbek, de minek? Hogy egyel több komment legyen a Facebookon?
Rengetegen ragadtak tegnap este klaviatúrát, és mondták meg a tutit. Az egyik “kedvencem” az a kommentelő, aki Pintér rendőreinek fellépését hiányolta. Ha olvasod ezeket a sorokat, akkor a teljes szerkesztőségünk nevében, minden tisztelet nélkül megkérlek, hogy állítsd le az oldalunk követését, mert neked aztán tényleg lövésed sincs semmiről, amit mi képviselni próbálunk.
Egy-két ember kivételével szinte mindenki hozta a sokévi átlagot: “agyon kellett volna b@szni őket”, “cigány görögök”, “a IX-ben vadásztak, ez a Fradi dolga lett volna”, “a Vidivel játszottak, ez a ‘fehérváriak dolga lett volna”. És, az értelem és következmény nélkül leütött billentyűhalmaz után mi a valóság? Mi van Budapest utcáin? Antifa graffiti, amiben üzennek. Nekünk üzennek, hogy várnak ránk. Mi meg egy virtuális valóságba süppedve magyarázzuk a magyarázhatatlant.Te nem érzed, hogy a szégyen égeti az arcod? Te tényleg meg akarod magyarázni? Ember, kapjál már a fejedhez! A Facebookon fröcsögsz, hogy “agyon kell b@szni őket”? Mégis hol? A Word of Tanks-ban? Másokra mutogatsz, hogy az ő dolguk lett volna? Budapest nem a te fővárosod? Nem itt gyújtasz gyertyát a Corvin köziekért? Nem itt emlékezel a Kitörés hőseire? Most meg “más dolga lett volna”? Állj a tükör elé, és köpd le, de még egy gyertyát ne gyújts meg, ha most nem szólal meg benned egy belső hang!
A probléma persze nem tegnap este kezdődött, de számomra – és borzasztóan remélem, hogy még sokak számára – tegnap ért el egy olyan mélypontot, ahonnan valamilyen irányba el kell mozdulni. Ki kell mondani, hogy amit utcai ellenállásnak neveztünk, az nacionalista szempontból semmi más, csak a múlt. Nemhogy ’56-al, de lassan 2006-al sem vagyunk jogfolytonosak, és nem csak azért, mert felnőtt egy generáció, akik akkor még óvodába jártak, hanem azért, mert mi magunk is, akik akkor ott voltunk méltatlanná váltunk.
Tudom, eljutottunk arra a pontra, ahol el kéne kezdeni az ügyet eláruló politikusokra mutogatni, ahol az egekbe emelt büntetési tételekre és a minden belvárosi sarokra kihelyezett kamerára kéne hivatkozni, és a többi… Csak akkor azon kell elgondolkozni, hogy október 15-én kell e “Meghalni lehet, elfáradni soha.” poszt a profilodra. Ha az árulókra hivatkozva semmit nem csinálsz, csak a kib@szott interneten adod elő a forradalmárt, egy olyan profilképpel, amin a szobádban ücsörögsz símaszkban, szerinted mi történt veled? Elárulom: Kiábrándultál és fásulttá váltál a sok csalódástól. Pont ellentétes a hangzatos jelszóval, amit megosztasz, magadra varratsz, pulcsin hordod, és a többi.
Sok a kamera, kemények a büntetések? Ki tiltja meg neked, hogy rákészülj az esti kiruccanásra, ne igyál egy kortyot se előtte/közben, és ne posztold a Facebookra, hogy éppen merre jársz? Hogy ennek ellenére is kockázatos? Persze, de a háború, tudod az egy olyan dolog, amibe emberek bele is szoktak halni. Pont te osztottad meg október közepén: “meghalni lehet…” Na, most akkor komolyan gondoltad, vagy csak frissítgettél fél percenként, hogy csekkold ki kedvelte?
A végetlenségig lehetne ezt a szarcunamit fokozni, de szerintem elég érzékletes lett, és kellően sértő ahhoz, hogy akinek van rá füle meghallja: Újra kell értelmeznünk magunkat, újra kell szerveznünk magunkat, vagy különben vége a sztorinak, és tényleg semmi más nem marad, csak az évtizedes hősi eposzok, és a kiüresedett, őszintétlen jelszavak.
Én azzal kezdem az önvizsgálatot, hogy nem mutogatok senkire: Ami tegnap este történt az én hibám volt, mert nem voltam ott!– Vannay László / Aktivizmus / N.Z. –
Te nem érzed, hogy a szégyen égeti az arcod? Te tényleg meg akarod magyarázni? Ember, kapjál már a fejedhez! A Facebookon fröcsögsz, hogy “agyon kell b@szni őket”? Mégis hol? A Word of Tanks-ban? Másokra mutogatsz, hogy az ő dolguk lett volna? Budapest nem a te fővárosod? Nem itt gyújtasz gyertyát a Corvin köziekért? Nem itt emlékezel a Kitörés hőseire? Most meg “más dolga lett volna”? Állj a tükör elé, és köpd le, de még egy gyertyát ne gyújts meg, ha most nem szólal meg benned egy belső hang!
A probléma persze nem tegnap este kezdődött, de számomra – és borzasztóan remélem, hogy még sokak számára – tegnap ért el egy olyan mélypontot, ahonnan valamilyen irányba el kell mozdulni. Ki kell mondani, hogy amit utcai ellenállásnak neveztünk, az nacionalista szempontból semmi más, csak a múlt. Nemhogy ’56-al, de lassan 2006-al sem vagyunk jogfolytonosak, és nem csak azért, mert felnőtt egy generáció, akik akkor még óvodába jártak, hanem azért, mert mi magunk is, akik akkor ott voltunk méltatlanná váltunk.
Tudom, eljutottunk arra a pontra, ahol el kéne kezdeni az ügyet eláruló politikusokra mutogatni, ahol az egekbe emelt büntetési tételekre és a minden belvárosi sarokra kihelyezett kamerára kéne hivatkozni, és a többi… Csak akkor azon kell elgondolkozni, hogy október 15-én kell e “Meghalni lehet, elfáradni soha.” poszt a profilodra. Ha az árulókra hivatkozva semmit nem csinálsz, csak a kib@szott interneten adod elő a forradalmárt, egy olyan profilképpel, amin a szobádban ücsörögsz símaszkban, szerinted mi történt veled? Elárulom: Kiábrándultál és fásulttá váltál a sok csalódástól. Pont ellentétes a hangzatos jelszóval, amit megosztasz, magadra varratsz, pulcsin hordod, és a többi.
Sok a kamera, kemények a büntetések? Ki tiltja meg neked, hogy rákészülj az esti kiruccanásra, ne igyál egy kortyot se előtte/közben, és ne posztold a Facebookra, hogy éppen merre jársz? Hogy ennek ellenére is kockázatos? Persze, de a háború, tudod az egy olyan dolog, amibe emberek bele is szoktak halni. Pont te osztottad meg október közepén: “meghalni lehet…” Na, most akkor komolyan gondoltad, vagy csak frissítgettél fél percenként, hogy csekkold ki kedvelte?
A végetlenségig lehetne ezt a szarcunamit fokozni, de szerintem elég érzékletes lett, és kellően sértő ahhoz, hogy akinek van rá füle meghallja: Újra kell értelmeznünk magunkat, újra kell szerveznünk magunkat, vagy különben vége a sztorinak, és tényleg semmi más nem marad, csak az évtizedes hősi eposzok, és a kiüresedett, őszintétlen jelszavak.
Én azzal kezdem az önvizsgálatot, hogy nem mutogatok senkire: Ami tegnap este történt az én hibám volt, mert nem voltam ott!– Vannay László / Aktivizmus / N.Z. – 
