Lefordítva: A Facebook és a közösségi médiaóriások politikai szereplők, politikai célokért küzdenek és a politikai logika mentén cselekednek. Céljuk a nekik nem tetsző vélemények üldözése és elhallgattatása, különösen a bevándorlással, az iszlámmal, a nemzetekkel, a genderrel és az LMBTQ-lobbival kapcsolatos igazságok kimondását tiltanák meg – a fenti célok mellett elkötelezett kormányzati eszközök bevonásával”
A veszély óriási. A közösségi oldalak cenzúrája morálisan védhetetlen, mivel lábbal tiporja a szólásszabadság elvét. Politikailag veszélyes, mivel tagadja a nemzeti szuverenitáson alapuló törvények és szabályok érvényességét. Ezentúl pedig megfosztja az embereket az igazság megismerésétől, mert annak teljes körű bemutatását és megismerését tilalom alá helyezi”
A Századvég Alapítvány álláspontja szerint a nemzeteken a sor, hogy megvédjék a szabadságot. Ennek érdekében a következőket tehetik:- 1. Hagyományos tömegmédiának minősítik a közösségi médiát, és ugyanúgy szabályozzák, mint a többi tartalomszolgáltatót.
- 2. Trösztellenes intézkedéseket hoznak, feldarabolják a monopolszolgáltatót, vagyis a kisrészvényesek tulajdonába adják azt.
- 3. Kiterjesztik a közösségi média tevékenységi körére a nemzetállam területi hatályát és alkotmányos szabályait.
- 4. Keményebb jogi eszközökkel lépnek fel a szólás- és véleményszabadság alkotmányos jogainak külső korlátozóival, az önjelölt cenzorokkal szemben.
A problémát súlyosbítja a Századvég szerint, hogy még csak kevés ideje léteznek hivatalosan nyilvánosságra hozott moderálási szabályok és elvek a Facebooknál. Ezek az elvek sokszor nem egyértelműek, illetve a szólás- és véleménynyilvánítási, valamint sajtószabadságot garantáló magyar jogszabályokhoz képest jelentősen szűkítik a hazai felhasználók jogait, azaz olyan cselekvéseket is tiltanak, amit az Alaptörvény és a többi vonatkozó magyar jogszabály megenged. Ráadásul e szabályokat a Facebook a gyakorlatban aktuális politikai szempontok, ideológiai meggyőződések miatt bármikor felülírhatja, lehetetlenné téve ezáltal a kiszámíthatóságot. Nem beszélve arról, hogy a nyilvánosságra hozott szabályokon és elveken kívül léteznek nem nyilvános rendelkezések és ad hoc típusú cenzori gyakorlatok is, amelyek kiismerhetetlen módon szűkítik a használható szavak és a megbeszélhető témák körét. Jelenleg tehát a magyar jogszabályok által garantált szólás-, vélemény- és sajtószabadság nem érvényesülhet teljeskörűen a Facebook felületein. A Facebook korlátozza a felhasználók alkotmányos jogait, amelynek védelmét a nemzeti jogalkotás segítségével kell helyreállítani.
- 5. Például úgy, hogy az ilyen jellegű „önkényes online szolgálatói cenzúra” esetére is kiterjeszti – a sajtó-helyreigazítási perekhez hasonlóan – a bíróság soron kívüli eljárásait, egy rövidebb eljárási időtartamot biztosítva ezzel.
- 6. Vagy úgy, hogy közigazgatási hatáskörbe utalja ezeket az ügyeket. Ebben az esetben a hatóság – célszerűen a Nemzeti Média- és Hírközlési Hatóság – járna el rövid határidőn belül, amely döntésével szemben a közigazgatási bíróságokhoz lehetne fordulni, amely szintén soron kívül döntene.
- 7. Még nagyobb elrettentő hatása lehetne azon megoldásnak, amely büntetőjogilag rendelné szankcionálni az olyan magatartást, amelynek keretében valaki közreműködik az alkotmányosan biztosított vélemény-, szólás- és sajtószabadsági jogok gyakorlási lehetőségeinek korlátozásában. Tehát a büntetőjog eszközeivel lehetne élni a jogellenes „moderátori-cenzori” munkát, tevékenységet szervezőkkel, illetve végzőkkel szemben.
- 8. Egy szó, mint száz: a közösségi médiát a nemzeti szuverenitás számára rendelkezésre álló eszközökkel kell arra szorítani, hogy tiszteletben tartsa a felhasználók szabadságát!