Hogy miért, arra egyrészt ott a klasszikus baloldali magyarázat.Azzal azért mindenki tisztában van, hogy az eurovízió eredményeit nem minőségi, sokkal inkább politikai alapon szabják. A pontok a jószomszédi (v)iszony mellett attól függnek, hogy a libsi logika szerint éppen melyik országot akarja leigázni Putyin, kit kell kiközösíteni kollektíve a kontinensen, vagy kikkel kell jópofizni, mert ugye latex jelmezeknél és extravagáns frizuráknál fontosabb a gazdaság meg a kereskedelem… A végső helyezésről sokkal inkább az egyes nemzetek közötti szimpátia vagy antipátia dönt, semmint az előadói teljesítmény és a szakmai szempontok.
Mondjuk úgy, hogy csak a nagyüzemi smúzolás és a karakán kiállások hiánya az oka annak, hogy az eurovízióban csak a bólogató országoknak terem babér. És még véletlenül se gondoljunk arra, hogy a számokat évről-évre ennek fényében meghekkelik. Még akkor sem, ha 2011-ben – ez a kedvenc ilyen példám -, alig egy évvel a magyar kormány első elsöprő kétharmados győzelme után az akkor induló Wolf Katiról – akinek egyébként a miniszterelnök is drukkolt – így írt a már akkor is rendkívül függetlenobjektív német sajtó:“Sajnos, politikai okokból el kell utasítanunk, mert Orbán Viktor kegyeltje!”Az itthoni balliberális média is véres kardként hordozta körbe az egyébként is unalomig járatott mantrát, miszerint Magyarország elszigetelődött, a magyarokat gyűlölik Európában, az elmúlt kilenc évben pedig különösen nem szerettek minket. Országimázsunk a rendszerváltás óta csak zuhan, a folyamatos uniós hadakozás miatt pedig ott tartunk, hogy a németek meg a franciák már egy ki mit tudon is nyíltan lenullázzák a versenyzőnket…De van egy másik verzió is.És ezt idén annyira túltolták, hogy már kétség sem fér hozzá, miről van szó. Történetesen, hogy ezek a nyakas magyarok valahogy ennyi év szorgos eurovíziózás után sem akarnak sehogy sem elég buzisak lenni. Bocsánat, európai értékek mentén színesek. Tulajdonképpen, ha a szervezők és a résztvevők is mind “Make Eurovision gay again” feliratú baseball-sapkában csápolnának, az is kevés lenne arra, hogy visszaadja a tendenciákat.
A jobb napokat is látott dalfesztivál az osztrák Conchita Wurst 2014 győzelme (Magyarországon a konzervatív-keresztény kormány második kétharmados győzelme) óta tényleg elszabadult hajóágyúként agitpropagálja a meleglobbit. Különösen mókás visszagondolni az ausztriai szakállas transzi produkciójára az osztrák kancellár, Sebastian Kurz pártjának mostani kampányának fényében, miszerint “Európa Ausztriában kezdődik”. Hát, a jelenlegi, vágyvezérelt Európájuk biztosan.
A tegnapi eurovíziós műsor odáig jutott, hogy a régen csak simán ciki és nevetséges produkciók helyett például portugál metroszexuálisok identitászavaros táncát, Görögország leszboszi hagyományokat idéző és egy “jobb szerelmet” ünneplő produkcióját, valamint szexrabszolgának öltözött izlandiakat sugárzott 12-es korosztály-besorolással. A műsor, meg a “kis gyári hibával” élő dívák megkoronázásaként egy Dana International nevű transznemű énekesnő produkciója is feltűnt, miközben a képernyőn elindult a kiss cam, és engem például teljesen felkészületlenül értek a csókolózó férfiak. És akkor még a francia versenyzőt, az egyébként marokkói származású muszlim, meleg, transznemű Bilal Hassanit nem is láttuk. Bár a produkciójából egy részletet azért levetítettek: mindenki megnyugtatására lesz benne túlsúlyos és ázsiai táncos, rengeteg póthaj, tolerancia és szabadság.
Márai szavai jutnak az eszembe:A szépség inzultus lesz.A tehetség provokáció.És a jellem merénylet!…Mert most ők jönnek…A rútak.A tehetségtelenek.A jellemtelenek.És leöntik vitriollal a szépet.Bemázolják szurokkal és rágalommal a tehetséget.Szíven döfik azt, akinek jelleme van.Kérdés, hogy van-e értelme a részvétellel legitimálni a játékot.Forrás: Mindenszo.hu
