Tényleg azt gondoltam, hogy ez a mesterségesen gerjesztett, Ferenc pápát illető hisztéria legalább arra a csekély időre szünetet tart, amíg az egyházfő történelmi látogatást tesz Erdélyben, és annyi elnyomatás és küszködés után Csíksomlyón celebrál misét a székelyeknek. Persze ez hiú reménynek bizonyult, hiszen megszokhattuk, hogy manapság semmiben sincs elegancia vagy nagyvonalúság, különös tekintettel a közéleti viszonyokra.
Úgyhogy
megpróbáltam kitalálni, hogy ezen emberek számára mi lenne a megfelelő viselkedés Ferenctől.
Egy lángoló diadalív alatt karddal a kezében, muszlimok koponyáival a lába előtt tartson beszédet, amiben mindenki figyelmét felhívja, hogy tartsanak vele Arábiába téríteni vagy gyilkolni? Salvinivel közös szelfik a közösségi oldalain?
Mindent lehet, csak mondjátok, elvégre nem könnyű azok ízlésének megfelelni, akik a fejükbe került lózungokon túl semmit sem tudnak a katolicizmusról. Akik semmi sem tesznek, csak olyan értékekről beszélnek igencsak ködösen, amelyeknek az írmagja se maradt meg mára Európában, és amikor a kereszténység hídfőállásait féltik, akkor valójában a modernizmus fertőzései mellett ágálnak.
Csak egy minimális tisztelet kéne a Jézus által rendelt kőszikla mindenkori utódja felé, nem több.
Feltéve, ha pörölyként lebegtetett érvnél többet is jelent valaki számára az, hogy ő katolikus.
A manapság elsőáldozók szüleinek – tisztelet a kivételnek – templomi viselkedése jut erről eszembe. Nem nagyon értik már, miért fontos ez, de valahogy benne maradt a szocializációjukban, hogy talán nem jön rosszul a gyereknek. Annak a gyereknek, aki misére csak addig jár, amíg a papnak igazolnia kell minden alkalommal, hogy megjelent, ott volt és így méltó a szentségre. A szülőknek meg csak pár jobban sikerült kép kell a családi albumba, akár a szószékre is felpofátlankodnak ezért, úgysem szól rájuk senki. Azt sem tudják, mikor és mit kell csinálni, még a Miatyánkot sem képesek elimádkozni. Templomban utoljára keresztelőn voltak és legközelebb valaki esküvőjén lesznek.
És a kommentek között
Mindenkinek megvan az alábbi idézet?
„Mindnyájan egyetlen család tagjai vagyunk, a migránsok és az őket befogadó helyi lakosság, és mindnyájunknak jogunk van ahhoz, hogy használjuk a Föld javait, amelyek mindenkit megilletnek egyetemlegesen, amint ezt az Egyház társadalmi tanítása kimondja. Ez a szolidaritás és az osztozás alapja.”
Ez talán a leggyakrabban Ferenc pápának tulajdonított mondat, amit arra hoznak fel példaként, hogy lám, ez egy migránsok mellett kiálló pápa. Könyörgöm, ezeket Benedek emeritus pápa mondta 2011-ben, Ferenc pedig gyakorta idézi.
Döbbenetesnek találom, hogy még egy magát katolikusnak valló emberben sincs meg a szükséges alázat.
A látszólagos szellemi felsőbbrendűség valóban abban képes megnyilvánulni, hogy ki képes nagyobb ostobaságot mondani a pápára? És ezek az ostobaságok aztán úgy nőnek ki a földből, mint eső után a bolondgomba. Például tudták, Ferenc pápa milyen tiszteletlen volt, hogy a magyar himnusz közepén kisétált a miséről? Szégyellje magát!
Jól van. No és azt tudták, hogy
mindezt úgy megoldva, hogy a románok se köthessenek bele, hogy százezrek éneklik Székelyföldön? Ugyan már, ez nem illik a kialakított képbe, hagyjuk ezeket az elméleteket. #notmypope
És valóban, Ferencnek akadnak nehezen érthető céljai, amelyek azonban teológiai természetűek. Amikor ezek teológusokat és hitüket féltő hívőket zavarnak, az érthető. Szerintem is aggályos, ahogy az Amoris Laetitia megpendíti – egyre nagyobb befolyást adva Walter Kasper bíboros szentségtörő javaslatának –, hogy az újraházasodottak szentáldozáshoz járulhassanak. Ez tudatos, direkt szembefordulás az Egyház több ezer éves hagyományával és gyakorlatilag Jézus szavaival is.
Amikor valaki az ebből fakadó féltéssel és megfelelő tisztelettel értetlenkedik a Szentatya tevékenységén, az abszolút akceptálható, mert valódi veszélyről beszél.
De a kommentelők világában erről szó sincs, mert jelentős részük azt sem tudja, mi az az Amoris Laetitia vagy kicsoda Walter Kasper. Számukra a non plus ultra az, hogy Ferenc pápa megmosta egy arab lábát.
Sajnos nem lehettem ott Csíksomlyón, de
Engedjük már meg innen Magyarországról a székelyeknek, hogy felemeljék a szívüket és feltöltsék a lelküket!.
