A Magyar Fórum honlap csütörtökönként a néhai radikális politikus idézeteit osztja meg:
A teljes hatalomra, azt hiszem, semmiképpen nem mertünk gondolni. És Antall és Szabad azért ül közöttünk, nehogy akarni merjük az egész hatalmat. Végső soron én magam sem akartam az egész hatalmat? Ez az adottság, helyesebben fogyatékosság, azt hiszem nem íróságomból következik. Abból, hogy valaki íróként át tudja folyatni magán az életet és le tud írni embereket, jellemeket, s különösen ha drámaírói képességgel is megáldotta az Isten és összeütközéseket, egymásnak feszüléseket – drámákat, konfliktusokat – is tud teremteni, nem következik az, hogy ha sorsa a politikába veti félre kell húzódjék a hatalomosztás vagy szerzés elől. Másról van szó. A magyarság alaprétegei hasonlóképpen viszonyulnak a hatalomhoz. Hosszú századok alatt tanulták meg, rögzítették a lelkükbe, hogy a megmaradásnak más útját-módját tanácsos választaniok, s éppen az eltűrt, a meg nem szerzett, vagy elvesztett hatalom ellenében kell megmaradniuk. Paraszti magatartás ez. Bizonyosan nem Árpád-házi. Nem turulos, türk és hétvezéri, hanem ugor ágú és paraszti. S ez bizony nem csak paraszti sarjadékokban virágzik ki, hanem ez mélyen benne van a magyar kultúrában. Bibó István, aki 1956-ban Nagy Imre leghűségesebb, félelmet nem ismerő minisztere volt és miután főnöke elmenekült a jugoszláv követségre, ottmaradt az üres parlamentben és írta memorandumait a Szovjetunióhoz, az ENSZ-hez, s aki a Nemzeti Parasztpárt egyik alapítója volt, azt hiszem soha nem akarta a hatalmat. Szent István, ezzel szemben csak azt akarta és meg is ragadta. Bethlen Gábor is, úgyszintén.
Sőt, mi több, Bethlen István is, lévén szintén szittya ági. A hatalmat akár kétes eszközökkel is, ez gróf Bethlen István. A Parasztpártban, sőt az egész népi mozgalomban, a legjobbjait is beleértve, az egy időben honvédelmi miniszterré tett Veress Pétertől, az emigrációba kényszerült Gombos Gyuláig, a „Minőség forradalmát” meghirdető Németh Lászlótól a „Puszták népét” megíró Illyés Gyuláig voltaképpen mindenkinek ilyenszerű volt a viszonya a hatalomhoz Ügyet, jónak látottat szolgáltak bátran és kitartóan, esetleg megalkuvásokkal, pártot is alapítottak, kormánytisztségeket is betöltöttek, de ha rájuk nézett a hatalom lehetősége szemérmesen félrehúzódtak. Ez obi ugor magatartás, amit szegény cserszegtomaji barátom, a legnagyobb magyar novellisták egyike, Szabó István annyira tisztelt. Szerinte az obi ugor vadász két álló napig is tud állni mozdulatlan az erdei nyiladék előtt, hogyha megjelenik benne a vad, lenyilazza. A hatalom viszont mindig csapdával dolgozik, véli az ugor-magyar. Én nem tudom, mi vagyok, de akkor voltam ugor magyar, amikor Árpád-házi szelleműnek kellett volna lennem – mondom most dr. Utólagként. Szabó Dezső ezzel szemben roppant erővel, szenvedéllyel akarta a hatalmat. Nem magának, hanem a magyarságnak. Ezért szinte végzetesen egyedül maradt. Ugyanebből a tanulmányából még a következőket is idéznem kell.„Véget kell vetnünk annak a becstelen és piszkos játéknak, mely a nemzeti és faji politika fogalma körül szemétlik s mely az Atyaisten minden ideköpött svihákját bölcs politikai orákulummá teszi. Amint Németországban német, Lengyelországban lengyel, Romániában román, Olaszországban olasz politikát csinálnak: Magyarországon csak magyar politikát lehet és szabad csinálni. Mit jelent ez? Faji politikát vagy nemzeti politikát? Felelet: olyan faji politikát, amely egyedül tudja biztosítani Magyarországon a nemzeti politikára alapított történelmi építést. Mit jelent ez? Magyarország nem egy korlátolt felelősségű vagy felelőtlen Hungária részvénytársaság, holmi svihák, hülye és szélsikkasztó hungarizmus gyakorlásával, nem mutyi-ország, amelyben különböző nemzetekhez tartozó és azoktól irányított néptöredékek marakodnak történelmet, nem is hajléktalanok menedéke vagy útszélre épített menedékház, ahol Európa kóbor éhenkórászai torkig zabálhatják magukat, hogy aztán megharapva a kenyeret adó kezet, lehetőleg minél több lopott zsákmánnyal térjenek vissza ahhoz a közösséghez, mely mások irgalmába koplaltatta őket. Magyarország a magyarságnak vérrel, munkával, gondolattal, ezer év szenvedésével megvásárolt külön, egy és oszthatatlan történeti műhelye, hogy fiainak minél gazdagabb kulturális, szociális, gazdasági termését és fejlődését biztosítsa, összes életérdekeik érvényesülését intézményesen megszervezze, hogy a magyar lélek adottságaira és a magyarság organikus szükségeire épített történelmi életben saját arcát megteljesíthesse s megteremthesse minden lehető értékét önmaga és az emberiség számára. Tehát a magyarság történelmi építésében egyaránt követ faji és nemzeti politikát? Igen. Faji politikát követ, amennyiben történelmi életét a magyarság legmélyebb életérdekei és legnagyobb biztonsága szerint építi a magyar nyelv, magyar kultúra, az organikusan magyar történelmi célok egységében. Nemzeti politikát követ, amennyiben a nemzet egységét veszélyeztető minden töredékfaji politikát megsemmisít és ennek az egységnek a keretén belül az ország bármilyfajú polgárát, bármily vérű munkát, tehetséget és jószándékot az egyenlő elbánás politikájában részesít. Tömören kifejezve: a magyarság történelmi építésében nemzeti politikába biztosított faji politikát követ.”
Forrás: Magyar Fórum
