Nem találtunk aktuálisabb verset kedves olvasóinknak:
Alföldi Géza: Csak a gyökér kitartson
A Fa névtelen gyökereinek ajánlom
Kint a szőlőnkben, emlékszem rája,deszka kunyhónk előtt állottöregapám diófája.
Ha vihar támadt, – szőlőkötözéskor, –dörgött az ég, csattant a villám,füstölt az úton a felpaskolt por,ahogy végigverte a dörgő esőostor,bebújunk a kunyhóba. Onnan néztem,miként robognak a felhők az égen.
Nagyapám a fát leste.Vajjon, elbír-e a széllel?Recsegett, ropogott öreg teste,a szél a galyakat csomósan tépte,hullott a zöld dió, áldott termése,mozgott a föld is, ahogy a vihar rázta:de győzte a vihart öregapám konok,törzsekopott diófája.
Csak a gyökér kitartson!...
Még ma is hallom, –motyogott nagyapám,s nem lesz baj, gyerek!Dió lehullhat,új tavasszal terem az ág újat,ág is nő a letépett helyére,de ha a gyökér nem bírná tovább,a diófának, kisunokám, vége!
Most is vihar, szél tépi, rázza,de állja a vihart Árpád vezérezeréves, öreg diófája!Kárpátoktól az Adriáig nyúlnak a gyökerek,tapadnak a földre, hogy termés legyenaz örök magyar szőlőhegyen,hogy élni tudjon: dió, levél, ágak……Adj, Uram, elég erőt a harcos diófának!
Lehull ezer dió, millió lesz holnap,letörhet száz ág, ezer nő helyére,s ha csupán a csonka törzs marad,ha új tavasz zsendül, kifakad!Uram, csak Te lássad,hogy ezen a véres, küzdelmes harcona gyökér kitartson!
A g y ö k é r kitartson!
Boldog új esztendőt kíván a Vadhajtások.hu csúcsszerkesztősége!