Németországban (illetve német nyelvterületen, a Brit-szigeten, Skandináviában és Közép-Kelet-Európában) létezik egy olyan szokás, hogy – főleg a gyermekek – beöltöznek a háromkirályoknak, és így énekelve adományokat gyűjtenek karácsony után vízkeresztig, vagy kifejezetten vízkeresztkor. Hasonló szokás létezik az Egyesült Államokban is, ám az az ünnepek előtt, vagy karácsony napján tartandó, míg itt kifejezetten az a lényeg, hogy a háromkirályoknak öltözve, egy csillagot maguk előtt víve vonulnak az éneklők (éppen ezért a szokás német neve Sternsinger).
Közismert tény, hogy a háromkirályok, avagy napkeleti bölcsek egyike színes bőrű volt – igen, a szerecsenkirály volt az.
Ezen tény következtében, amikor a gyerekek beöltöznek a háromkirályoknak, akkor egyikük arcát befestik barnára vagy feketére. Ez évszázadok óta így van, és a legújabb időkig természetesen senkit nem is zavart – ugyan miért is zavarna ez bárkit?
Igaz, ami igaz, a 20. század vége óta, de különösen az utóbbi 10-15 évben az Egyesült Államokban nem nézik jó szemmel, ha egy fehér ember feketére festi az arcát. Ezt blackfacingnek nevezik, és a baloldaliak, valamint a liberálisok kifejezetten rasszistának tartják, de a jobboldal mérsékelt köreiben sem egy elfogadott szokás. Fontos leszögezni, hogy az úgynevezett blackfacing egyedül az Egyesült Államokban (és Kanadában) számított rasszistának egészen addig, amíg a liberálisok el nem kezdték globalizálni az összes amerikai szokást.
Egy fehér ember arcának feketére festése egészen mást jelent a korábbi rabszolgatartó, és a 20. század közepéig a feketéket szegregáló Amerikában, mint Európában, ahol a 20. század elejéig egzotikumnak számított a fekete bőr. Ennek ellenére az önjelölt jogvédő liberálisok Európában – öngyarmatosító módon – egyre több amerikai ügyet vesznek át, és így a blackfacinget is próbálják globálisan rasszista szokásnak beállítani.
Ennek a folyamatnak egy újabb jele, hogy a németországi színes bőrűek egyesülete (Initative Schwarze Menschen in Deutschland, szó szerint: a Németországi Fekete Emberek Intézete) nyilatkozatban tiltakozott az ellen, hogy a gyerekek arcát feketére festik az adománygyűjtő kórusokban.Véleményük szerint ez sértő a feketékre nézve.
Tény, hogy a 20. és 21. századi bevándorlásnak köszönhetően ma már sok fekete él Németországban (hiszen saját egyesületük is van, mint látjuk), de talán nem várható el, hogy az összes ilyen kórusban egy fekete gyerek játssza el a szerecsenkirályt. Sőt, az talán még kevésbé róható fel ennek a szokásnak, hogy mondjuk a 17-18. században nem importáltak feketéket a különböző bajor falvak azért, hogy legyen szerecsenkirály is a kórusban.
A kritikára reagálva a kórusok nem győzték hangsúlyozni, hogy nem rasszista indíttatásból festik feketére a gyerekek arcát (tehát nem az amerikai rasszistákat majmolják), hanem azért, mert ez a szokás évszázadok óta. Bár ezt nem tették hozzá, de azelőtt ez volt a szokás Európa egyes részein, mielőtt az Egyesült Államok egyáltalán létrejött volna.
A Junge Freiheit cikkében felhívta a figyelmet a német jelenség mellett arra is, hogy Hollandiában szintén kikezdtek egy ősi szokást: a Mikulást kísérő Fekete Pétert – hasonló okokból.Forrás: 888.hu
Igaz, ami igaz, a 20. század vége óta, de különösen az utóbbi 10-15 évben az Egyesült Államokban nem nézik jó szemmel, ha egy fehér ember feketére festi az arcát. Ezt blackfacingnek nevezik, és a baloldaliak, valamint a liberálisok kifejezetten rasszistának tartják, de a jobboldal mérsékelt köreiben sem egy elfogadott szokás. Fontos leszögezni, hogy az úgynevezett blackfacing egyedül az Egyesült Államokban (és Kanadában) számított rasszistának egészen addig, amíg a liberálisok el nem kezdték globalizálni az összes amerikai szokást.
Egy fehér ember arcának feketére festése egészen mást jelent a korábbi rabszolgatartó, és a 20. század közepéig a feketéket szegregáló Amerikában, mint Európában, ahol a 20. század elejéig egzotikumnak számított a fekete bőr. Ennek ellenére az önjelölt jogvédő liberálisok Európában – öngyarmatosító módon – egyre több amerikai ügyet vesznek át, és így a blackfacinget is próbálják globálisan rasszista szokásnak beállítani.
Ennek a folyamatnak egy újabb jele, hogy a németországi színes bőrűek egyesülete (Initative Schwarze Menschen in Deutschland, szó szerint: a Németországi Fekete Emberek Intézete) nyilatkozatban tiltakozott az ellen, hogy a gyerekek arcát feketére festik az adománygyűjtő kórusokban.Véleményük szerint ez sértő a feketékre nézve.
Tény, hogy a 20. és 21. századi bevándorlásnak köszönhetően ma már sok fekete él Németországban (hiszen saját egyesületük is van, mint látjuk), de talán nem várható el, hogy az összes ilyen kórusban egy fekete gyerek játssza el a szerecsenkirályt. Sőt, az talán még kevésbé róható fel ennek a szokásnak, hogy mondjuk a 17-18. században nem importáltak feketéket a különböző bajor falvak azért, hogy legyen szerecsenkirály is a kórusban.
A kritikára reagálva a kórusok nem győzték hangsúlyozni, hogy nem rasszista indíttatásból festik feketére a gyerekek arcát (tehát nem az amerikai rasszistákat majmolják), hanem azért, mert ez a szokás évszázadok óta. Bár ezt nem tették hozzá, de azelőtt ez volt a szokás Európa egyes részein, mielőtt az Egyesült Államok egyáltalán létrejött volna.
A Junge Freiheit cikkében felhívta a figyelmet a német jelenség mellett arra is, hogy Hollandiában szintén kikezdtek egy ősi szokást: a Mikulást kísérő Fekete Pétert – hasonló okokból.Forrás: 888.hu