Kerpel-Fronius visszahozná a szovjet szobrokat, mert fiatalkori emlékei kötődtek hozzá

"ÉN AZOKKAL ÉRTETTEM EGYET, AKIK ANNAK IDEJÉN OSZTAPENKO SZOBRÁT A HELYÉN HAGYTÁK VOLNA"

Kerpel-Fronius Gábor beszélget az Eleven Emlékmű csoporttal és járókelőkkel a Szabadság téren, a német megszállás áldozatainak emlékművénél 2020. március 10-én. Fotó: Horváth Péter Gyula/PestiSrácok.hu

 

Szerintem mindenkinek szép, fiatalkori emlékek kötődtek hozzá. Olyan jó volt ott stoppolni például…

A főpolgármester-helyettes nosztalgiája kapcsán álljon itt néhány mondat a cikk elején idézett Máté György Budapest szabad! című szovjet eposzából, amelyben a szerző külön kitér a hős, “felszabadító” szovjet katonára.

Osztapenko holttestét mindenképp meg akartuk óvni a meggyalázástól, hogy méltó módon eltemethessük, ezért egy felderítő század parancsot kapott, hozza ki holttestét az éjszaka folyamán a senki földjéről. Kétórás tűzharc után ki is hozták. Katonai pompával temettük el Budapesten; halála után hősies helytállásáért magas kitüntetésben részesült.

Mielőtt elérzékenyülnénk e sorokat olvasva, azért azt nem árt megjegyezni, hogy a németeknek a szovjet ultimátumot kézbesítő Osztapenko kapitány hősi halála egy erősen sántító kommunista sztori.Osztapenko nem német golyótól esett el, amint azt a szocialista irodalom közvetíti. A közelben tartózkodó magyar tisztek szerint a sajátjai lőtték agyon, a Wehrmacht jelentésében pedig az áll, hogy nem is ő kézbesítette a megadásra felszólító dokumentumot, hanem az erre kényszerített német foglyok. A Kerpel-Fronius Gábor által visszasírt szobor tehát ráadásul egy olyan üzenetet közvetít, amelynek minimális valóságalapja van. Úgy látszik, a valóság általában véve nem annyira érdekli a balliberálisokat. A németországi Gelsenkirchenben hamarosan szobrot avatnak a tömeggyilkos Leninnek. Valószínűleg Karácsonyék ezen buzdultak fel annyira.  Forrás: Pestisracok.hu