Budapestieket arcon csapta a valóság: annyira szabad város lett, akadálytalanul szabad benne meghalni

A vírus meg a városRejtély, miért hiszik az ellenzék választói, hogy ha a külön-külön alkalmatlan politikusaik és azok formációi összeállnak, együtt majd alkalmassá válnak a feladataik ellátására! Akárhogy is, a valóság nyers, a Fővárosi Önkormányzat Pesti úti Idősek Otthonából áradó hullaszaggal robbant a magyar ellenzéki hívőik finnyás arcocskáiba, amikor rájuk rúgva az ajtót megmutatta, hogy az életképtelen, ám annál szivárványosabb kommuna szerelméből csupán egy döntés- és cselekvésképtelen, ám annál kapzsibb torzszülött jött a világra. Ennek a szerelemgyereknek, aki Jakab Péter csekély értelmet tükröző, tébolyult tekintetét, Fegyőr kígyóvállain megpihenő, 3D-s nyomtatóval szériában készítettet borostáját, Gyurcsány túlmozgásosan kígyózó arroganciáját, és Tóth Berci természetes vérnyomáscsökkentőként ható, bárgyú álmatagságát egyszerre örökölte, szóval ennek a szerelemgyereknek a tevékenységéből szemezgetünk az alábbiakban, kiemelt figyelmet fordítva torzszülöttünk legkedvesebb barátjára, aki olykor képzeletbelinek tűnik – mert úgy hinnénk, ekkora balféket csak kitalálni lehet –, s aki előszeretettel eteti, itatja, büfizteti a gnómot, sőt, még a pelenkáját is mossa, ha szükséges. Igen, Feri Gerijéről beszélek. Egy racionálisan gondolkodó ember számára a mai napig érthetetlen, hogyan választhatta meg a fővárosi szavazók többsége ezt az alakot egy Tarlós Istvánnal szemben, hiszen utóbbi – előbbivel ellentétben – hosszú éveken át bizonyította szakmai és emberi alkalmasságát, s teljesítményét még az ellenzék szavazóinak egy része sem vonta kétségbe. Persze, a zsigeri gyűlölet az ok, tudom én, ezért is fogalmaztam úgy, hogy „racionálisan gondolkodó”, mindez viszont annyit tesz, hogy az ellenzéki szavazók túlnyomó többsége nem gondolkodik racionálisan, sőt, erős a gyanúm, hogy sehogyan sem. Így nyer értelmet az a jelenség, hogy némelyek még a választások óta bemutatott produkciójuk dacára is kiállnak torzszülöttünk és annak előtérbe tolt bábja, Feri Gerije mellett. A kedves olvasó szerint vajon érdemes belegondolnunk, milyen prolifelkelés törne ki a vörös városban, ha történetesen Tarlós alatt hullanának az öregek, mint a legyek? Ha visszaemlékszünk, a túlzó, irreális ígéretekben gazdag kampányt követő ellenzéki sikert – meg kell hagyni, tempósan szórták az üveggyöngyöket – és a bűvös száz nap leteltét követően mindannyian szembesülhettünk azzal, hogy a főváros vezetése egyetlen kampányígéretét sem teljesítette, ellenben első – és majdhogynem egyetlen értelmezhető – megmozdulásaként elárasztotta a főváros illetékességébe tartozó intézményeket saját kádereivel, másfélszeresére duzzasztva így Budapest költségvetését. Értjük, hogy a szűkös tíz esztendő után sok az éhes száj, és ki kell stafírozni a hátországot is, ám mégis megdöbbenünk, no nem a ballibsi pofátlanságon, hanem annak határtalanságán. Aztán második intézkedésként kihirdették a klímavészhelyzetet, ami azért volt módfelett szórakoztató, mert semmiféle cselekvést nem kívánt, különösen azonnalit nem, szemben az igazi akut vészhelyzetekkel, például a koronavírus okozta világjárvánnyal. Mintha Feri Gerije kiállt volna a városháza elé azt üvöltözve, hogy „beszartam, beszartam”, aztán gatyacsere nélkül visszament volna az irodájába és leült volna posztolni mondjuk a bolhák csudálatos világáról. A klímavész kihirdetésével tehát a problémát kipipálta, s habként a tortán még darazsak (na jó, méhek) telepítése is megfordult a fejében néhány belvárosi, forgalmas buszmegállóba. Ha ért hozzá, hát ért hozzá! Aztán megérkezett a ragály, s torzszülöttünk a bőrét féltve árnyékba húzódott, de csak olyan messze, hogy még hallótávolságon belül maradva kiabáljon be a pálya széléről válogatott rágalmakat a magyar kormányra, meg a diktátorok diktátorára, aki természetesen nem Feri Gerije. Mert ugyan Feri Gerije papírforma szerint e pillanatban is egymaga irányítja a fővárost, ám a gyakorlatban alig tesz valamit, s azt is remegve, szemben a fasiszta Orbánnal, aki minden áldott reggel hatkor az operatív törzzsel kezdi a napot, s úgy 14-16 órás munka után fejezi be; közben maszkot vesz át a reptéren és kórházbejárásokat ejt meg, csak mert érdekli. Persze azt ma már Vágó Pistin és követőin kívül mindenki tudja, hogy Orbán pont annyira fasiszta, amennyire a statáriális kivégzésekről álmodó DK demokratikus, talán még maga Gyurcsány is, de ő sem árulja el Pistinek az igazat, mert az még kiesne a szerepéből, és hát minek kockáztatni a szektatagok szivárványos lelki nyomorát! Kibicnek semmi sem drága, a facebook biztonságából pedig ugyanúgy lehet mutogatni és áttolni a felelősséget másra, csak a torzszülöttnek ne kelljen vállalnia. Valahol értem én, hogy szegény Gyurcsányt is megüti a guta, elképzelem, ahogy tíz év után, kiéhezetten, bosszúszomjasan, némi hatalommorzsához jutván a vörösbolsik összeülnek, s hosszasan tervezgetnek, számolgatnak, majd amikor már öt évre előre elköltötték az utolsó fillért is, ismét eladósítva a kerületeket, jön ez a bosszantó kis vírus és beleköp a levesükbe. Pont, amikor már a szokásos csellel és ármánnyal épp többséget szerzett a közgyűlésben; na, ez a méreg, nem a cián! Így aztán egyetlen pillanat alatt szállt tova a remélt haszon, s maradt helyette a szolgálat, amely persze korántsem olyan vonzó a Czeglédy-félék, meg az egymilliós fizetésű, mindenhez is értő Olgicák számára. Vajon ők mit ajánlanak fel a ragály idején, a Dobrev-féle húsz darab maszk kiosztásán túl? Reméljük, a Gyurcsány család azért nem rokkant bele ebbe a nagylelkű adományba! Szóval szétszaladt a siserahad, csak a netet figyelik, hogy megjön-e rendben a havi apanázsuk, a facebookra meg lehet írogatni bármit, csak fantázia kérdése az egész. Feri Gerije viszont nehéz napokat él át, most tényleg a cselekvés ideje volna (VAN!) itt, döntéseket, ráadásul jó döntéseket kellene (KELL!) hozni minden budapesti lakos érdekében, csakhogy Feri Gerijének ez nem megy, a báboknak az önálló cselekvés ugyanis nem az erősségük. Hogy volt zuglói és jelenlegi főpolgármesterként nem tudja, ki a Városliget üzemeltetője, nem meglepő a Csepel-sziget, illetve a Nemzeti Múzeum betájolása után, most azonban azt állítja, hogy a vírus azért került be az otthonba, mert a kórházak negatív teszt nélkül küldték vissza az egyébként tünetmentes idős betegeket. Arról nem ír, hogy miért kerül kórházba abból az otthonból a betegek harmada rühesen, és arról sem, hogy ő miért nem teszteli le az épp időben érkezett harminc ezüstből azokat a tünetmentes embereket, akiket akar, szóval erről nem szól a fáma. Csak arról, hogy nem ő a felelős, hiszen ott sem volt. És utóbbi állításban igaza is van, ebben az egyben, mert tényleg nem volt ott, ami azt illeti, még arra sem vette a fáradságot, hogy személyesen járjon utána a fővárosi vírusgócnak, annak a gócnak, amelynek főpolgármesterként ő a felelőse, s ahol ma már közel 200 idős ember vált fertőzötté. Még mit nem, igaz, Geri, nehogy elkapd valamelyik rühes vén hülyétől a ragályt! Ugyan Müller Cecília tiszti főorvos a mai sajtótájékoztatón világossá tette, hogy a járvány jelen fázisában már nem állapítható meg, hogyan került be a vírus, Feri Gerijét azonban a tények sosem zavarták, ahogy a szakemberek véleménye sem. De legalább Budapest mindenkié, no meg egy szabad város, manapság például akadálymentesen szabad benne meghalni.     Polgári Szilvia - Vadhajtások.hu