Ez bizony már háború, ami a lelkekért folyik

Fritz Tamás írása:  „Az önkorlátozás volt a történelemben mindig is az a tulajdonságunk, amely egyben tartott társadalmakat, országokat, nemzeteket, helyi, érdek- és értékközösségeket s természetesen a családokat. Ez volt az, ami megakadályozta, hogy a világ káoszba süllyedjen. Itt van ugyanakkor az újabb csavar mindabban, amit eddig felvetettem. Az önkorlátozás által évezredek alatt felépített, jól-rosszul működő emberi közösségeink létét fenyegeti ugyanis a balliberális önmegvalósítás szélsőséges indulatokba forduló mozgalma és szellemisége, amelyet tudatosan támogat és szít a globális pénzügyi és hatalmi elit, amelyiknek érdekeit szolgálja a nyugati társadalmak anarchiába süllyedése. Vagyis veszélybe került az önkorlátozó létmódunk, amely az intézményeinkhez való ragaszkodásban öltött testet. Mi hát a megoldás? A zabolátlan önmegvalósító liberális hálózatokkal szemben ki kell építeni a saját hálózatainkat, a saját harci módszereinket, a saját eszközeinket a politika, a civil mozgalmak, a média, a tudomány, a kultúra és az önkormányzatok világában egyaránt. Nem nézhetjük tétlenül a pusztító káosz kialakulását, létünk védelmében nem lehetünk önkorlátozók. Azért kell cselekvővé válnunk, hogy önkorlátozó létünk megmaradjon és visszatérhessünk abba. Mert ez bizony már háború, ami a lelkekért folyik. Ezt a háborút vállalnunk kell. De tudnunk kell azt, amit Douglas McArthur amerikai tábornok mondott egykoron: »Végzetes belépni bármely háborúba anélkül, hogy győzni akarnánk.« Mert, s ezt is ő mondta: »A háborúban nincs helyettese a győzelemnek.« Akarjuk a győzelmet!”