Brüsszel sokáig passzív maradt. Az Európai Parlament 2019. december 18-án ugyan elítélte a lengyel városok nyilatkozatait, és felszólította a lengyel hatóságokat, hogy ezeket vonassák vissza, komolyabb lépések sokáig nem történtek. Valószínű, hogy a döntéshozók meg akarták várni, hova fut ki a lengyel elnökválasztás, nem akartak fegyvert adni a hagyományos családi értékekkel kampányoló Andrzej Duda kezébe a már-már magamutogatóan européer és LMBTQ-barát Trzaskowskival szemben.Utána viszont lecsaptak. Az Európai Bizottság elutasította hat olyan, kormánypárti vezetésű lengyel településnek a testvérvárosi programfinanszírozását, amelyek LMBTQ-ideológiától mentessé nyilvánították magukat. Ez önmagában nem jelent hatalmas érvágást (településtől függően öt- és huszonötezer euró közötti támogatástól estek el).Leokadia Jung z @ObywateleRP.🥰#TęczaNieObraża#LGBTtoLudzie pic.twitter.com/BX5vgbc6kU
— Obywatele RP #FBPE (@ObywateleRP) August 12, 2020
Ám egyre több helyről hallani, hogy ha nem adják meg magukat a városok, Brüsszelben más, sokkal jelentősebb pénzcsapokat is el fognak zárni.Noha számos településvezető nyilatkozta a napokban, hogy kitart álláspontja mellett, egyesek már visszakoznának, mivel nem akarják a fejlesztési pénzeket kockáztatni. Stanislaw Golebiowski, Konskowola polgármestere például úgy nyilatkozott a Reutersnek, bánja már, hogy belement a nyilatkozat aláírásába. A város önkormányzatának tagjai ugyanakkor egyszerű zsarolásnak látják Brüsszel húzását, és elutasítják, hogy a nyugati liberális elit bele akar szólni az életükbee. Eközben egy lengyel civil szervezet petícióval fordult az OLAF-hoz azt kérve, hogy a hivatal szaglásszon kicsit az LMBTQ-ideológiát elutasító városok háza táján, hátha akad valami kifogásolható az uniós pénzeszközök felhasználásában.Az uniós beavatkozást illetően az LMBTQ-közösség véleménye sem egységes, egyesek ugyanis attól tartanak, nem vet majd rájuk jó fényt, ha az országot ez ügyben komolyabb szankciók érik. A hangos kisebbség viszont szemlátomást úgy érzi, megkapta a kilövési engedélyt, és egyik tüntetés követi a másikat, napirenden van a keresztény és nemzeti emlékművek meggyalázása. Akik a provokatív célú vandalizmussal már odáig mentek, hogy a rendőrség letartóztatta őket, a fősodratú médiában máris politikai fogolyként jelennek meg. Ezzel a gőzhengerrel szemben a települések mozgástere szinte elenyésző. A kormány észszerű határok között még nyújthat segítséget, például kompenzálhatja a kieső forrásaikat, és erre alighanem lesz is szándék. Jó példa az IKEA-tól elbocsátott menedzser esete, akit azért rúgtak ki, mert a vállalat belső honlapján leírta, botrányosnak tartja a homoszexualitás és a többi deviancia elfogadását és reklámozását. A meghurcolt férfi esete óriási felháborodást keltett, végül a lengyel állam beperelte a svéd vállalatot, és annak HR-igazgatóját, az ügyészség pedig kimondta: az IKEA-nak tiszteletben kell tartania a szólásszabadságot, a lelkiismereti- és vallásszabadságot, és a cég nem diszkriminálhatja az alkalmazottakat a világnézetük alapján.
Most viszont egy, az IKEA-nál nagyobb szereplő, Brüsszel üzente meg, hogy LMBTQ-ügyben nem tűr ellenvéleményt.Stanisław Janecki, a wPolityce publicistája korábban úgy fogalmazott: Lengyelország viszonylag nagy és népes országként domináns szerepet tölt be a térségben, ezért onnan más országokra, de még az uniós elitre is hatni lehet. Talán pont ezért éppen náluk éleződik ki ennyire ez a konfliktus, és ha a lengyel városok ellenállása elbukik, akkor egész Közép-Európa immunrendszere meggyengül.Forrás: Demokrata.hu