Vidnyánszky leiratkozott a nemzeti radikálisok szintjére - mondja a Franciaországba emigrált Schilling Árpád

Külföldről ugat Schilling, a balliberálisok nagyon támadják Vidnyányszky Attilát, valamit nagyon jól csinál...„Vidnyánszky Attila a Kossuth Rádióban »bagázsnak« nevezte a Színház-, és Filmművészeti Egyetem oktatóit, csak mert szóvá merték tenni, hogy az intézmény alapítványi átalakításának folyamata mellőz minden demokratikus szándékot és korrektnek nevezhető szakmai munkát. Vidnyánszky kezdetektől hiányos érvkészlete mára puszta önsajnálattá, sértett önigazolássá, fékezhetetlen bosszúvá merevedett. Az »Egy pillanat alatt a nyugat-európai turnéim eltűntek, mert egy nagy nemzetközi hálózat Tompa Andreától Csáki Juditon át, egy kritikuscég(sic!) elintézte azt« kijelentésével Vidnyánszky is leiratkozott a »sorosista, libernyák, szabadkőműves« mantrát hajtogató nemzeti radikálisok színvonalára. Siránkozik, miközben övé már minden. Lelke rajta, talán egyszer majd észhez tér. Róla ennyit. Most igazából azért írok, mert kötelességemnek érzem, hogy kiálljak a »bagázs« néhány tagja mellett - kezdte a magvas gondolatait a rendező, a Krétakör alapítója, majd elkezdte előadni, hogy amit ők csináltak Ascher Tamással, az volt a kultúra:

Kerültük az ideológiát (azt se tudtuk, mi fán terem), kizárólag az emberről, annak esendőségéről beszélgettünk. Tamás lehengerlő stílusban avatott be minket a karakterek életébe, a mondatok mögül ásva ki a személyiséget, és annak rejtett történetét, az elhallgatott igazságot, és a tagadásból épített hazugságot. A színház azáltal segíthet megváltoztatni és akár jobbá tenni az életünket, hogy felmutatja hibás döntéseink okait és következményeit. Tamás számára a nevetés (még ha keserű is) volt a kulcs, a humor törte meg az ellenállást, a humor (nem a vicc) segített minket és a nézőt a rettenet közelébe. 

  Az Orbán-fóbiás így folytatta: Közösen éltünk át 3 kormányt, egy jobboldalit és két másikat. Bár mindkettőnket a balliberálisok közé soroltak, számunkra csak annyi volt a pártok közötti különbség, hogy az utóbbiak beengedtek az irodáikba, ám valódi szakmai eszmecserére ritkán került sor, azon egyszerű okból kifolyólag, hogy már akkor is keveseket érdekeltek a »pusztán” szakmai érvek. Gáspár Máté alapos precizitással, tényekkel és érvekkel bizonyította, hogy az SZFE-t illetően Vidnyánszky lózungjai nem állják ki a szakmaiság próbáját. Máté állításait azóta sem cáfolták, az érvekre nem érkezett korrekt válasz. Vádaskodás annál több. Gáspár Máté is távozott. Még önként.