Nyerges Attila: Óriási öröm, hogy a kultúra felelősei észrevették, létezik egy zenekar, akit húsz éve tulajdonképpen a jószándék vezérel

Tíz hónapja azt hitte, vége mindennek, s követi imádott kisfiát és édesapját az égbe, ám a sors más utat szánt a Nélküled című gigasláger előadójának. Nyerges Attila tovább harcol a határon túli magyarokért.Ki ne ismerné a mára csak második Himnuszként emlegetett „Nélküled” című számot, s ezáltal az Ismerős Arcok nevű zenekart, akik szerzeményükkel beírták magukat a magyar zenetörténelembe. A szívszaggató szöveg Nyerges Attila költeménye, akivel elbeszélgetve hamar rájöttünk, honnan eredhet a mélység, amiből ihletet merít... A zenekarával a napokban Máté Péter-díjban részesült énekes életét ugyanis tragédiák sorozata árnyékolja be. Elveszítette hároméves kisfiát, ami úgy érzi, az egész életét megpecsételte. A gyötrő kín pedig 2011-ben újra lecsapott rá, amikor gyermekét, imádott édesapja követte.– Alig múltam húszéves, amikor a kisfiam meghalt. Azt gondolom, az élet nagyon korán mérte rám ezt a szörnyű csapást, ami tulajdonképpen akkor, ott bejelölte egész éle­temre a fájdalomküszöbömet. A következő legalább ekkora bánat az édesapám halála volt, s ezen mélységek után nem igazán vannak nagy érzelmi kilengéseim, nem érzek hatalmas örömöt és bánatot sem, mert ezeket megéltem, s ma is ott vannak bennem – mesélte a Borsnak az énekes, aki tavaly októberben biztos volt benne, hogy neki is eljött az idő a távozásra, amikor motorbalesete következtében élet-halál között lebegett, ám az orvosok, s valami isteni csoda folytán túlélte, mi több, pár hónap alatt teljesen felépült.– Bevallom őszintén, nem gondoltam, hogy kijövök a műtőből. Feladtam, s talán túl hamar tettem, de azért ment ilyen könnyen, mert tudtam, hogy jó helyre tartok, ahol olyan emberek várnak, akikkel mindent megadnék, hogy csak egy percre találkozzam. Mindeközben szomorúság és csalódottság volt bennem, hogy mekkora rendetlenséget hagyok ma­gam után, gondolok itt a gyerekeim, a feleségem, az édesanyám, a zenekarom jövőjére, akik függnek tőlem – emlékezett vissza a szörnyű napra az énekes, akinek azóta eltökélt szándéka minden szálat elvarrni szerettei életében, hogy ha ne adj isten tényleg mennie kell, ne hagyja őket gondban. Mindehhez az erőt pedig úgy érzi, nem máshonnan, mint égbe költözött szeretteitől kapja. – Álmodozó vagyok, ahogy apám is volt, s nagyon erősen hiszem, hogy ő és a kisfiam valahol együtt várnak rám. Hogy látnak és mindig velem vannak – mesélt meggyőződéséről a Borsnak Attila, akinek – bár képes lenne beletörődni az elmúlásba – az élet még mást tartogat. Sikert, elismerést, koncertek hadát a húsz éve működő Ismerős Arcokkal.– Kiszállni lenne a legkönnyebb, de nem olyan fából faragtak, úgyhogy próbálom elfelejteni a történteket, s csak a jövőre koncentrálni. Tovább kell élnem a családomért, a zenéért, a közönségért, és azért, hogy a zenésztársaimmal énekelve együtt tovább folytathassuk a harcot azért, hogy ne lehessen különbséget tenni határon belüli és túli magyar emberek között – jelentette ki az énekes, aki csapatával együtt nagyon meghatódott a díj átvételekor. – Óriási öröm, hogy a közönség két évtized után sem pártolt el tőlünk, s hogy a kultúra felelősei észrevették, hogy létezik egy zenekar, akit húsz éve tulajdonképpen a jószándék vezérel. Nem nagyon volt még közös díjunk a csapattal, most végre lett, a helye pedig a dobosunknál, Kovacsik Tamásnál lesz – árulta el az előadó, aki hozzátette: a zenekar legnagyobb álma a „Nélküled” sikerével már valóra vált.Forrás: Bors