Iványi elmondta, hogy mindenkinek az utcára kell vonulni:Szemünk láttára számolja fel valaki a demokrácia utolsó állásait. Ezt nem lehet tűrni. Máshol ennek a töredékéért lángba borul egy főváros. Nem kívánom, hogy törjenek-zúzzanak az emberek, ha más eszközük nincs. De mindez egyetlen mukkanás nélkül megy végbe. A világ elmegy mellettünk. A történelem sehol nem kedvez azoknak a népeknek, amelyek nem tesznek önmagukért. Nem csupán lehetősége, hanem kötelessége az embernek, hogy küzdjön a szabadságáért.Amit itthon látok: szellemi restség, tunyaság és gyávaság. Nem fogja más megoldani helyettünk a gondjainkat.
Marad eszközünk akkor is, ha nem vagyunk bent a parlamentben, és ez nem más, mint az utcai tiltakozás.De ha mindig ugyanazt a százötven-kétszáz vagy ezerötszáz embert látjuk minden tüntetésen, akkor őket az isten áldja meg, mert nagyon bátor emberek, de kevesen vannak. Egy emberként kellene felkiáltania ennek a népnek, hogy ezt nem tűrjük tovább. Elszakadt a cérna Iványinál:
Keveslem a megszólaló bátor emberek számát, akik világgá kiáltanák, mi történik itt. Ráadásul látni lehet, hogy senkinek nem használ az sem, ha lapít. Ugyanaz jár érte, mint a bátorságért. Az egyiknek büntetésből, a másiknak kitüntetésként.Intelmeit hosszasan taglalja, szerinte:
Aki sokáig játszik a békés tömeg hergelésével, megtapasztalhatja, hogy feltámadhat az emberben a fenevad.
Természetesen nem maradtunk Göncz nélkül:Jó példák itthon is akadtak. Annak idején az SZDSZ belement abba, hogy csökkentsék a kétharmados törvények számát, az MDF pedig elfogadta, hogy Göncz Árpád legyen a köztársasági elnök. Az ország mindkét döntéssel jól járt. Nála jobb elnöke azóta sem volt az országnak, a kétharmados törvények csökkentése pedig biztosította a parlament működőképességet.Majd ezzel zárta az interjút:
A világot nem bekebelezendő dolognak látom, hanem boldogsággal tölt el, hogy itt vagyok, és valamit tehetek ennek a jobb működéséért.