A Hír Tv-ben, a legutóbbi Sajtóklubban Bencsik András elmagyarázta a Színház- és Filmművészeti Egyetemen történteket...
„rávetődött a fény egy ilyen szutykos odúra, ahol ez a büdös, ótvaros szekta meglapult. És ezek elkezdtek hisztériázni, amikor rájuk vetítődött… tehát kinyitották az ablakot, beáradt a napfény, és ezek kimenekültek, mert nekik az volt a jó.”
Bencsik szerint „nem véletlen, hogy a Színművészetin volt a legmocskosabb, leglepukkadtabb, legkoszosabb, legótvarabb a szó fizikai értelmében a helyzet, mert vélhetőleg ezek a morális terhek, amiket ezek cipeltek magukkal. Így érezték magukat biztonságban, hogy minden olyan reves, olyan lepusztult, lepukkadt volt, és hideglelést kaptak, amikor beáradt a friss levegő, amikor tiszta, világos, kifestett falakkal találkoztak.”
A műsor végén azt mondta,
„megyünk tovább, egyik egyetem a másik után tisztul meg”, „ezek pedig elmúlnak, mint egy pattanás”, a posztkommunizmus egy betegség volt, több mint 20 évig tartott, amíg ebből a gusztustalan állapotból egy tiszta világba áttértünk, most ez történik, tisztul a világ.
