Soha nem gondoltam volna, hogy egyszer örülni fogok annak, hogy itthon egyes csoportok az SZFE miatt jampiskodnak, vagy hogy Budapest főpolgármestere épp ki tudja, melyik mondvacsinált problémájából igyekszik politikai narratívát farigcsálni.
A hétvégét szolgálattevés céljából Krakkóban töltve – abban a városban, ahol 17 éven át lakott Szent II. János Pál; ahol majdhogynem több a templom, mint a lakóház; ahol ha besétálsz egy múzeumba, simán lehet, hogy szembe találkozol Szent Péter és Pál ereklyéivel – azzal kellett szembesülnöm, hogy kevés nyomasztóbb dolog van jelenleg a lengyel utcákon való lődörgésnél.
Mivel akadt némi szabadidőnk, többedmagunkkal nekivágtunk a városnak, hisz mégsem gyakori a világjárvány alatt, hogy külföldre juthat az ember fia. Pár száz méter megtétele után azonban arra jutottam, hogy muszáj lesz elkezdeni kattintgatni, mert „ha ezt otthon elmesélem”, senki nem fogja nekem elhinni, hogy Európa egyik utolsó katolikus bástyájában, a lengyel testvéreknél ez megy.
Bár az autópályán, a város felé közeledve, egy hatalmas plakáton az irgalmas Jézust ábrázoló kép üdvözöl, a város szívében már a lengyel abortusztörvény ellen tüntető – tudatosan, vagy nem tudatosan, de mindenképpen gyilkosságot pártoló – népcsoport uralja az utcát. Mezei graffitiknek itt már nincs helye – ha felirat kerül valamelyik falra, kukára, plakátra, akkor 99%-ban a vörös villámmal fémjelzett életellenes mozgalom kezét látjuk a dologban.
Kukákon, falakon, életpárti plakátokon – mindenhol a vörös villám köszön vissza.
Lengyelország alaptörvénye szerint az ország mindenkori királya Jézus Krisztus. Imádkozunk azért, hogy a lengyel nép megtartsa bátorságát, amellyel vállalta az országot lavinaként elborító békétlenséget, és amellyel képesek támaszkodni Krisztus szavaira: „Ne gondoljátok, hogy békét jöttem hozni a földre. Nem békét jöttem hozni, hanem kardot.”
Forrás: Vasarnap.hu
