Michala Clante Bendixen írása a Politico-ban.
"Mi folyik Dániában? Az egykor liberalizmusáról, toleranciájáról, széles látókörű társadalmáról híres, az emberi jogokat messzemenően tiszteletben tartó erős jóléti állam ma Európa első országaként vonja meg szíriai menekültek tartózkodási engedélyét.
Az előző héten dán hatóságok megállapították, hogy a damaszkuszi biztonsági helyzet kedvező fordulatot vett (…). Ennek eredményeképpen 94 menekültet fosztottak meg azon joguktól, hogy az országban maradhassanak. Egy további indítvány pedig Dánián kívülre toloncolná mindazokat, akik bevándorlási kérelmet nyújtottak be. Koppenhága állítása szerint Damaszkusz kellően biztonságos ahhoz, hogy 100 szíriait küldjenek haza oda.
Más szavakkal Dánia (…) olyan bevándorlási politikába kezdett, amely inkább hasonlít a magyar és az osztrák megoldásokra, mint azokra, amelyeket skandináv szomszédai alkalmaznak.
(…)
Tényként rögzítendő, hogy Dánia diszkriminatív törvényeket alkalmaz, s mind a jobb-, mind pedig a baloldal politikusai úgy beszélnek az etnikai kisebbségekről és a muszlimokról, ahogyan az a szomszédos államokban elképzelhetetlen lenne. Bizonyos, hogy mindez nem lenne meglepő, ha egy keményvonalas jobboldali kormány terjesztené elő ezeket a javaslatokat. Csakhogy Dániában jelenleg a baloldali szociáldemokraták kormányoznak. De mégis, mi történt Dániával?
A válasz a szociáldemokraták és a szélsőjobboldali Dán Néppárt játszmájában keresendő. Tekintettel arra, hogy a Dán Néppárt soha nem volt kormányon, a párt képviselői ez elmúlt két évtized során mandátumaikat annak a célnak szentelték, hogy a kormányt fokozatosan a külföldiek Dániától való távoltartására sarkallják – cserébe pedig a kormány számíthatott szavazataikra egyéb kérdésekben. Lépésről lépésre a Dán Néppárt így képessé vált arra, hogy a többi pártot is a maga irányába terelje.
(…)
Ma a dán politikusok egy olyan javaslaton dolgoznak, amely minden korábbinál szélsőségesebb. Ez egy olyan tág és ködös tartalmú megállapodást takar, amelynek értelmében a Dánia az országba érkező külföldit egy Európán kívüli országba telepíthetné át (valószínűleg Afrikába), s az érintett itt várhatná meg, amíg a kérelmét elbírálja. Ha menedékjogot kap, akkor pedig ebben a harmadik országban maradhatna.
A miniszter szerint ez az intézkedés a bevándorlási rendszert „humánusabbá”, „méltányosabbá” tenné, ugyanakkor az emberi jogvédők és az UNHCR ennek ellenkezőjét állítják. A terv alapvetően a gyarmatosítás egy új formáját jelenti. (…)
A játszma túl messzire ment. A legtöbb dán egyetért az emberi jogokkal és a szolidaritással, és korántsem rasszista. Egyre nehezebben látható azonban az, hogy hogyan találhatunk vissza a régi útra."
Forrás: Mandiner
