A Magyar Nemzetben jelent meg Bayer Zsolt nyílt levele, amelyet Gyurcsány Ferencnek címzett.
Gyurcsány Úr!
Az alábbiakban, életemben először és feltehetőleg utoljára, emberszámba fogom venni önt. S hogy miért? Nos, azért erőltetem meg magam ennyire, mert meggyőződésem, hogy az ügy fontossága megköveteli ezt az áldozatot és alázatot. Ha a végére ért, talán ön is egyet fog érteni ezzel.
Ön a minap a parlamentben, szerencsére ritka felszólalásainak egyikében, az édesapjával foglalkozott:
„Apám négyszer-ötször volt életében börtönben. Aki akarta tudni, az tudhatta. Nem volt egy igazán nagy gazember, csak kicsi, de azt rendesen csinálta. (…) Apámat néhány tízezer forintért pár hónapra lecsukták, anyám keltett öt-hat évesen, hogy megyünk valahova messze Pápától, kiderült, hogy a váci börtönbe, de ezt már csak felnőttként tudtam meg. Volt bűne, nem kétséges, de önöknek is van?”
Engedje meg, hogy elidőzzek ennél a résznél egy kicsit.
Kik kérhetnek bocsánatot és kik nem
Mindenekelőtt önnek azt kell előbb-utóbb felismernie és elfogadnia, hogy nem kérhetnek öntől bocsánatot azok, akiknek az apja nem volt börtönben négyszer-ötször, de még egyszer sem. Tudom én, hogy a sors nehéz, de ez önmagában nem ad felmentést semmire. Tudom azt is, a nehéz sorsot még a valódi tehetség sem tudja mindig elviselhetővé és feldolgozhatóvá tenni – gondoljon csak József Attilára, talán már hallott róla ön is. Nos, ő olyan sorból érkezett, mint ön, viszont képes volt ilyesmire:
„Világosítsd föl gyermeked: / a haramiák emberek; / a boszorkák – kofák, kasok. / (Csahos kutyák nem farkasok!) / Vagy alkudoznak, vagy bölcselnek, / de mind-mind pénzre vált reményt; / ki szenet árul, ki szerelmet, / ki pedig ilyen költeményt.”
Talán önnek sem felfoghatatlan, hogy óhatatlanul felmerül a kérdés, miszerint ehhez képest mit árul ön. Nos, a költemény folytatásában erre is találunk választ:
„És vigasztald meg, ha vigasz / a gyermeknek, hogy így igaz. / Talán dünnyögj egy új mesét, / fasiszta kommunizmusét – / mivelhogy rend kell a világba, / a rend pedig arravaló, / hogy ne legyen a gyerek hiába / s ne legyen szabad, ami jó.”
A teljes írást erre a linkre kattintva olvashatják.
