Volner János írása a Facebookon.
Néhány pontban reagálok a felsőoktatás alapítványi modellre történő átállása kapcsán:
Azoknak a kezdő ávósivadékoknak mondom, akik most akasztófával, lámpavassal, Dunába lövéssel és börtönnel fenyegetnek: remélem, soha nem kerültök kormányra.
Büszkeséggel tölt el, hogy a választási törvény módosítása után ismét én vagyok a balliberális politikusok és a függetlennek hazudott sajtójuk céltáblája. Nekik üzenem: nem baj, hogy gyűlöltök, én sem csíplek túlságosan benneteket. Ez aligha fog megváltozni.
Nagyon örülök, hogy a szavazatommal tehettem valamit az ellen a beteg világ ellen, amit egy jövőbeli ballib kormány a felsőoktatásra szabadítana. A kulcsszavak: „érzékenyítés”, „tolerancia”, „love is love”, „pozitív diszkrimináció”. Így legalább nehezebben fog menni.
A világ legjobb egyetemei közül sokan működnek alapítványi modellben, itt is ez lesz. El tudtam volna jobb megoldást is képzelni, de a fent említetteknél még ez is sokkal jobb.
Az egyetemeken szépen megszavazták a modellváltást és az egyetemi polgárság köreiben sem lett belőle felháborodás, pedig a függetlennek hazudott ballib sajtó rengeteget dolgozott a szükséges hangulat
kialakításán. Bármennyire is fájhat egyeseknek, a szavazatom összhangban van az egyetemeken leadott szavazatokkal.
Ez a kedvencem: „a modellváltás leszűkíti a következő kormány mozgásterét”. Van egy rossz hírem azoknak, akik az ilyeneket olvasva kétségbe esnek: ez egyáltalán nem kivételes eset és minden kormányra igaz. Boris Johnsonék Brexitet akartak és meg is csinálták. Ez értelemszerűen alaposan leszűkíti egy később létrejövő kormány mozgásterét, ha ők az Unión belül képzelnék el az Egyesült Királyság jövőjét. Lehet ezen zokogni, de az élet (és a kormányzás) már csak ilyen.
Fogalmam sincs arról, miért kellene aggódnom amiatt, hogy a jövő baloldali-liberális kormányainak az egyetemi modellváltás miatt leszűkül a mozgástere? Miért is akarnék én a liberális világ egyre betegebb törekvéseinek mozgásteret adni? Eszem ágában sincs!
Hol van az a híres függetlennek hazudott sajtó az ellenzéki pártoknak szegezett kemény és kritikus kérdéseivel? Miért nem vonták soha kérdőre a kedvenc pártjaikat ugyanazokkal az érvekkel, amelyeket most teli torokból harsognak? A pártalapítványokba talán nem közpénz kerül, a nyilvánosság elől gondosan titkolt szerződésekkel, közbeszerzések nélküli kifizetésekkel? Azért miért nincs soha hüppögés, kedves Telex és 444? Miért nem izzadnak emiatt soha a Momentum, a DK, vagy a Jobbik politikusai? Nekik szabad? Miért csak a kellemesen alákérdezős interjúk mennek a baloldali összefogás politikusaival és persze a „napi Karácsony” kategóriába sorolható, fizetett hirdetések? Én magam az összes közpénzekkel tömött alapítvány gazdálkodását nyilvánossá tenném, kormánypártiét és ellenzékiét egyaránt. A baloldali propagandamédia ezt soha, de soha nem kérte még számon a sajátjain, csak és kizárólag a másik oldalon.
„Pártoktól való egyenlő távolság”, meg „elfogulatlanság”, hát persze.
