„Biztosan fontos kérdés, hogy lehet-e egy gyereknek három apja, de addig, amíg a fél ország nyomorog, nekem van fontosabb is. Tele hassal sok mindenről lehet beszélni, üresen legfőképpen arról, miből lesz kenyér az asztalon. / #jakabpéter #jobbik #válság”
A fenti gondolatokat múlt vasárnap tette ki Jakab Péter a hivatalos Facebook-oldalára.
Tekintettel arra, hogy a Telexnek adott interjújának hullámai, amelyben egy váratlan pillanatban – megdöbbentve szövetségeseit, no meg első számú szárnysegédeit, a teljes ballib újságírószakmát – kiállt a hagyományos családok mellett, nem érte el az ellenzéket és a végtelenül függetlenobjektív médiát, vagy ha el is érte, épp csak megnyaldosta, nem tudok másra gondolni, mint arra, ahogy a legutóbbi publicisztikámra reagált. Amely vasárnap került ki lapunk főoldalára.
Aki nem olvasta: egy hete arról bátorkodtam írni, hogy bár a roppant kifinomult modorú pártelnök a túlzásba vitt, tubusos Piros Arany-fogyasztás következtében heveny őszinteségi rohamot kapott a melegházasság vonatkozásában, a Jobbik első számú pártlapja észnél maradt, és vad kármentésbe kezdett egy Péterfy-Novák Éva nagyinterjú formájában.
A balliberális írónő, aki a diktatúra miatt Olaszországba emigrált, a Jobbik százmillióiból fenntartott lapban hosszan védhette a szivárványcsaládokat és a melegjogok kiterjesztése mellett is baseballütőt törhetett. Pardon: lándzsát. A pártelnöki reakció részint megtisztelő – mégiscsak nagy dolog, hogy a nép egyszerű gyermeke, a milliomos melós is figyelemmel követi a munkásságomat –, részint elszomorító.
No nem azért, mert Jakab a hashtagek amatőr alkalmazása miatt a sorok között akaratlanul megüzente, hogy válságban van a Jobbik, és szerénytelen személye miatt (#jakabpéter #jobbik #válság”) ezt eddig is tudtuk, meg lássuk be; örömteli ez néhány szavas vallomás, mert jobboldali, konzervatív politikus létére nagy nyilvánosság előtt, büszkén elengedte a hagyományos, konzervatív értékek képviseletét, azaz kapitulált.
Mindközönségesen letette balliberális szövetségesei lába elé a fegyvert.
Nem tudjuk, hogy mi zajlik pontosan a füstös hátsó szobákban, az ellenzéki előadás színpada melletti rejtett kulisszákban, de gyanítható, hogy a rendezői balon óriási lehetett a felháborodás, hiszen a baloldalon és a liberálisok között ősbűnnek számít, ha valaki szembe mer menni a militáns és egyre radikálisabban harcoló LMBTQI-lobbi törekvéseivel.
A veszekedés zaja ugyan nem hallatszott ki – az O1G-koalíció levonta a megfelelő konzekvenciákat a 2018-as fiaskóból –, de aki behatóbban ismeri a baloldal identitáspolitikai harcait – Biden elnök például már beiktatása másnapján számos az LMBTQI-közösség kegyeit kereső intézkedést hozott –, az pontosan tudta, hogy az interjú miatt az összellenzéki tárgyalások során nem kevés tányér törhetett össze, ajtócsapkodás is lehetett, de, hogy Jakabot többször is a szőnyeg szélére állíthatták Gyurcsányék, arra a nyakamat tenném.
A „három apázás” olyan törésvonal, amely a laikus számára csupán néhány centis repedésnek tűnhet, de valóságban átugorhatatlan, kilométeres szakadék.
Az éhező és nyomorgó magyarokra való hivatkozás pedig egyenesen botrányos, hiszen a hagyományos családmodellnek és a transzneműek jogainak az égvilágon semmi köze ahhoz, hogy mennyien élnek szegénységben.
Jelzem, nagyságrendekkel kevesebben, mint Gyurcsányék alatt.
Szegénység pedig – bármilyen fájó is kimondani, de – mindenhol van, ilyen ugyanis a világunk, léteznek dúsgazdagok, gazdagok, tehetősek, középosztálybelik és szegények. Így épül fel a társadalom ugyanis. Jakab követői lehet, hogy nem tudják, a történelemtanár végzettségű pártelnök pedig nem igyekszik elárulni nekik, de még Amerikában is vannak rettenetes nyomorban élő emberek, ahogyan Franciaországban és Hollandiában is léteznek szegénynegyedek, gettók, no-go zónák.
A kommunisták ugyan próbálkoztak a társadalmi egyenlőtlenségek megszüntetésével, de abból mindig csak a baj lett. Meg pár millió halott. Végül mindig kifogytak a mások pénzéből. Az értékeink melletti kiállás független attól, hogy hány szegény ember él egy adott országban.
Amit Jakab Péter csinál, az mindössze gyáva megfutamodás, a jobboldali értékek elárulása, egy jó adag populizmussal és demagógiával nyakon öntve. Mindez azért, hogy 2022 után is megmaradjon a jól fizető állása.
Gratulálok neki, Gyurcsányéktól pedig egészen biztosan meg fogja kapni a jól megérdemelt júdáspénzét.
Apáti Bence írása a Magyar Nemzet hasábjain jelent meg
