Pünkösdhöz három fontos esemény kötődik: a Szentlélek eljövetele, aki Krisztus megváltó művét beteljesíti, és akinek eljövetelét Jézus búcsúbeszédében megígérte; az egyház alapítása; valamint az egész világra kiterjedő missziós munka kezdete, hisz a Szentlélek erejével útra kelnek az apostolok, és szerte a Római Birodalomban hirdetni kezdik Jézus feltámadásának örömhírét.
„Miután tehát Isten jobbjára emelkedett, megkapta az Atyától, majd pedig kiárasztotta a megígért Szentlelket. Ez az, amit ti láttok és hallotok” – mondja pünkösdi beszédében Péter apostol. Ezen a napon ünnepli a kereszténység a harmadik isteni személy, a Szentlélek eljövetelét.
Pünkösd a húsvét után a legrégebbi, a harmadik legnagyobb keresztény ünnep, amely idén május 23-ra esik. Elnevezése a történelem során szintén többször változott, mai, görög eredetű neve „az első kéve felajánlása utáni ötvenedik napra” utal: az ötvenedik – görögül pentékoszté – szóból ered, ennek lett a magyar változata pünkösd. Maga az ünnep az Ószövetségig nyúlik vissza, hosszú változásokon ment keresztül, míg Jézus korára egy zarándokünneppé vált, amelyen Izrael fiainak meg kellett jelenniük Jahve színe előtt.
A Sínai-hegyen kapott Törvény kihirdetésének emléknapja volt, ami az Egyiptomból való kivonulás utáni ötvenedik napon történt, ezzel magyarázható, hogy nagy tömeg gyűlt össze Jeruzsálemben.
A kereszténység adott új értelmet az ünnepnek, ez lett a Jézus feltámadása utáni ötvenedik nap, a Szentlélek eljövetelének napja. Húsvéthoz hasonlóan tehát mozgó ünnep, amelyhez három fontos esemény kötődik: a Szentlélek eljövetele, aki Krisztus megváltó művét beteljesíti, és akinek eljövetelét Jézus búcsúbeszédében megígérte; az egyház alapítása; valamint az egész világra kiterjedő missziós munka kezdete, hisz a Szentlélek erejével útra kelnek az apostolok, és szerte a Római Birodalomban hirdetni kezdik Jézus feltámadásának örömhírét.
A Szentlélek kiáradásának eseményét az Apostolok cselekedetei rögzíti. A leírás szerint az apostolok, miután a Szentlélek eltöltötte őket, mindenkinek a saját nyelvén hirdették az evangéliumot. Isten a nyelvek csodájával mutatja meg azt az egységet, amely a közös hit megvallásával kapcsolja össze a különböző nyelven beszélő embereket. Ezáltal született meg az első pünkösdkor az egyház, amely egy, szent, katolikus és apostoli.
A pünkösdi történetet főként a lángnyelvek megjelenésének történetéről ismerik, pedig az ünnep egyik legnagyszerűbb része Péter apostol beszéde. A halász, aki nagypéntek drámájában még háromszor tagadta meg a Megváltót, itt és most már pápaként szól a tömeghez. A történelem első pápájának első beszéde hangzik el.
„Vegyétek tudomásul és figyelemmel hallgassátok szavamat!” – kezdi (a Békés-Dalos fordítás szerint), majd a tekintélyt parancsoló megszólítás után kijelentő mondatokban, sőt, tőmondatokban foglalja össze több száz év messiásvárásának beteljesedését. Úgy, ahogyan neki, a tanulatlan halásznak összeállt a kép és meggyőződéssé vált.
„Hallgassátok meg ezt az állításomat: a názáreti Jézust Isten igazolta előttetek azokkal a hatalmas csodákkal és jelekkel, amelyeket – mint ti is tudjátok – őáltala művelt köztetek. Ezt a férfit Isten elhatározott rendelése és előretudása kiszolgáltatta nektek, s ti istentelenek keze által keresztre feszítettétek és meggyilkoltátok. Isten azonban föloldozta a halál bilincseit és föltámasztotta őt. (…) Ezt a Jézust támasztotta föl az Isten: ennek mi mindannyian tanúi vagyunk. Miután tehát Isten jobbjára emelkedett, megkapta az Atyától, majd pedig kiárasztotta a megígért Szentlelket. Ez az, amit ti láttok és hallotok.”
Ma valószínűleg sokan megütköznének a stíluson, mert nem divat, nem „pc” így fogalmazni. Pedig vajon mi esett volna le az embereknek a megváltás lényegéből, ha Péter apostol ezeket nem így mondja ki? Vajon méltó lett-e volna a megváltás művéhez az a hitvallás, ami nem erre a világos beszédre épül?
Ha pünkösd az egyház születésnapja, akkor Péter apostol beszéde az ősegyház alkotmánya. Nem véletlen, hogy ez a néhány mondat lett szinte szövegszerűen is a hitvallás alapja. A pünkösdi beszéd formát adott a tanítványok önazonosságának, a közösség felnőtt feladatához, és elkezdte teljesíteni a rábízott küldetést. Régen, a II. vatikáni zsinat utáni liturgikus reform előtt az egész nyár és ősz ennek jegyében, a pünkösdi üzenet bűvöletében telt. A húsvéti csoda után a Szentlélek eljövetele már egy új időszak volt: következhetett a megerősödés és a gyarapodás a kegyelem – a Szentlélek ajándékainak, és az egyéni-közösségi karizmáknak – birtokában.
A nyugodt növekedés, a termés beérése egybeesett a nyári és őszi betakarítás idejével, amit – ma már évközi időként – beszédesen jelképez a liturgiában használt zöld szín.
Az apostolok rátermettsége és Péter pápai „alkalmassága” bizonyítást nyert az első pünkösdön és azt követően. A magyar népszokások között volt azonban egy évről évre megújuló „alkalmassági vizsga”, amellyel más közösségi presztízs járt: a pünkösdikirály-választás.
A Dunántúlon a legények lóversenyben vetélkedtek a pünkösdi királyságért – írja Bálint Sándor. Csepregen a versenynek az volt a föltétele, hogy minden legény a tulajdon lován nyereg és kengyel nélkül egymás után háromszor futott és kifeszített kötélakadályokat ugrott át. A győztes lett a pünkösdi király, akinek tilosba tévedt lovát, jószágát büntetés nem érhette. Ha kocsmába tért, korona formára font virágkoszorút kapott a lányoktól, és azt az egész mulatság alatt a fején hordta. Engedelme nélkül táncot nem rendezhettek. Más helyeken még az is a kiváltságai közé tartozott, hogy minden lakodalomra, mulatságra hivatalos volt, a község rovására minden kocsmában ingyen ihatott, jószágát ingyen őrizték, büntetést pedig nem szabhattak rá. A dicsőség egyetlen esztendeig tartott.
Talán ezzel függhet össze, hogy a pünkösdikirály-választás a katonák között önállóan is fennmaradt. Régi huszárezredeinkben még a 18. században is huszárkirályt választottak, akinek hivatala megegyezett a pünkösdi királyéval, de a dunántúli gyakorlathoz képest hatalma csak egy napig tartott. Ez idő alatt azonban az óbesterig mindenki engedelmeskedni tartozott neki. Bálint Sándor úgy tudja, hogy a kiegyezést követően Ferenc Józsefet is pünkösd vasárnapján akarták királlyá koronázni, valakinek azonban még idejében eszébe jutott a pünkösdi királyság egynapos dicsősége, így végül előre hozták pünkösd szombatjára.
Pünkösd szombatja persze a magyar egyházi és nemzeti hagyományban nem erről nevezetes. Évszázadok óta ezen a napon tartják a csíksomlyói búcsút, amely a hagyomány szerint a hargitai csata emléke miatt került szombatra: 1567-ben ezen a napon János Zsigmond erdélyi fejedelem haddal próbálta saját, unitárius hitére téríteni a székelyeket, ők azonban győzedelmeskedtek a csatában, amíg a gyerekek és öregek a templomnál imádkoztak.
A csíksomlyói ferences templom két méternél is magasabb, aranyozott hársfa szobrának, a Napbaöltözött Asszonynak tulajdonítják azóta a győzelmet is. Ennek emlékünnepe lett a pünkösdszombati búcsú, amelynek nemzetmegtartó erejét a kommunizmus évtizedei sem tudták megtörni. Két évvel ezelőtt a pünkösdi búcsún részt vett Ferenc pápa is. Tavaly és idén a koronavírus-járvány miatt elmarad a közösségi ünneplés, a Duna Televízió és a Mária Rádió azonban élőben közvetíti a szentmisét, amelybe így a világ bármely pontjáról be lehet majd kapcsolódni. Ferenc pápával pedig talán majd ősszel Budapesten találkozhatunk.
Forrás: Magyar Hírlap
