2021. június 13. - Anett, Antal
EUR : 346.08
USD : 284.44
Időjárás ikon27°17°

Franciagyűlölő kongói rapper, Youssoupha énekli a francia fociválogatott EB-himnuszát

Nagyon nehéz nem politikát találni a részben magyarországi Európa-bajnokságra készülő francia futballválogatott két, a Le Figaro szerint legfontosabb hírében. És nem is egyszerű politikát, hanem a francia párhuzamos társadalom szélsőséges, bevándorló hátterű, erőszakos muszlim világának való megfelelési kényszer politikáját. Az egyik, hogy a francia válogatott hivatalos EB-himnuszát egy szélsőbaloldali, példátlanul erőszakos, a befogadó országot rendszeresen támadó rapper énekelheti, és hosszú évek után ismét válogatott lehet a muszlim terrorizmust támogató focista, Karim Benzema. És mindkettőnél nem csak a saját országuk gyűlölete miatt lehet állítani, hogy nem éppen példaképnek tekinthető emberekről van szó: Youssoupha, a kongói rapper, bevallottan bűnöző volt évekkel ezelőtt, Benzema pedig először pornóképeket küldött saját péniszéről egy kiskorú lánynak, majd barátját és válogatottbeli játékostársát megzsarolta egy szexvideóval.

"Álmomban néger magommal felcsináltam azt a kurvát..." 

A francia válogatott új „himnuszát" egy különösen a francia, migránsok lakta külvárosokban népszerű rapper, a kongói-francia Youssoupha jegyzi. A „Kékkel írd a nevem" („Écris mon nom en bleu") kezdetű dal botrányos fogadtatásának számos oka van. (A francia válogatottat szurkolóik csak „a Kékek" („les Bleus") megnevezéssel szokták emlegetni, tehát a cím önmagában normális.) Jordan Bardella (A  „Nemzeti Tömörülés" alelnöke, európai parlamenti képviselő) Youssoupha dalának kiválasztásával kapcsolatban így fogalmazott: „Benzema egyszer azt mondta, hogy Didier Deschamps „behódolt" Franciaország rasszista részének, nos, azt hiszem, hogy amikor úgy döntöttünk, hogy Youssouphát választjuk, mi Franciaország alja részének hódoltunk be".

 

Tiltakozott a dal ellen a „Riporterek határok nélkül" szervezet egyik alapítója, a közismert újságíró, politikus, Robert Ménard, vagy Gilbert Collard, európai parlamenti képviselő is. De hogy egy igazi francia társadalmi vita kellős közepén találjuk magunkat, a Francia Labdarúgó-szövetség által kiválasztott dalnak támogatói is vannak, mint például a marokkói-francia kettős állampolgár, korábbi szocialista kultuszminiszter, a rekordnépszerűtlen szocialista Hollande-kormány egykori szóvivője, Najat Vallaud Belkacem. Roxana Maracineanu, Macron jelenlegi baloldali sportügyi minisztere pedig nyíltan támogatta a dalt és annak előadóját. „Youssoupha egy militáns énekes, aki a rasszizmus ellen és a sokszínűség mellett van", nyilatkozta a miniszter asszony, akinek választása azért is érdekes a Le Figaro szerint, mert a minisztérium a sportot úgy népszerűsíti, hogy „a sport saját magunk és a mások iránti tisztelet iskolája". Youssoupha korábbi művészi tevékenysége pedig nem pontosan ezekre az értékekre utal. Sőt. Érdemes ezért közelebbről is megvizsgálni, hogy ki is az a Youssoupha, aki ilyen mértékben osztja meg a francia társadalmat?

Youssoupha Mabiki Zola 1979-ben született az egykori belga gyarmat, Belga Kongó, ma Kongói Demokratikus Köztársaság fővárosában, Kinshasában. 10 éves korában érkezett Franciaországba, ismeretlen körülmények között. Egy idő után legális papírokhoz jut, majd vidéki tanulmányait követően Párizsban érettségizik, aztán kulturális mediáció és kommunikáció szakon szerez alapfokú diplomát. Eközben már alakul zenei pályafutása is, és ahogy az az NRJ nevű francia kereskedelmi rádió honlapján olvasható, Youssoupha ekkoriban a fiatal migránsokkal teli párizsi külvárosokban élt nélkülözésben, bűncselekmények elkövetésével tartva fenn magát. Egy szóval: bűnöző.

Eleinte alkalmi formációival már komoly hírnévre szert tett rapperek előtt lépett fel, majd azzal hívta fel magára a figyelmet, hogy egyre inkább provokáló, nem egyszer verbális erőszakot tartalmazó, durva, extrém módon vulgáris szövegeket énekelt. 2006-os „Éternel Recommencement" („Örökös újrakezdés") című dalában a Nemzeti Tömörülés elnökét, Marine Le Pent vette célba durva szavakkal, nyomdafestéket nem tűrő kifejezésekkel („álmomban néger magommal felcsináltam azt a kurva Marine Le Pent"). Egy 2009-es koncertjén ennél a szövegrésznél leállt, hagyta, hogy a közönség vegye át a szózenét, miközben golyószóró hangeffektusokkal fokozták a fokozhatatlant. „Nincs kedvem egy ilyen ribancról beszélni", zárta le a számot. Más szövegeiben pedig Franciaországot meglehetős gyűlölettel támadta: „Nem bízom többé Franciaországban, bennünket vádolnak...miközben a lapokat előre leosztották, szarok a rendreutasításokra, lelépek innen a hazámba, és a támogatásomra felvett pénzedet mind elverem". Más dalaiban is nyíltan szidta befogadóországát, Franciaországot.

A Franciaországban élő, magát kongóinak és nem franciának tartó (és ezt rendszeresen deklaráló) Youssoupha hol a rendőrség elleni erőszakra szólít fel („Ba...átok meg az ügyészt, az eljárásotokat és a rendőrséget"), hol a világhírű francia filozófust, Éric Zemmour-t mocskolja:

„...bankót ragasztok annak homlokára, aki el tudja hallgattatni Éric Zemmour-t", azaz konkrétan „vérdíjat" tűz ki az esszéíró fejére...

Éric Zemmour értelemszerűen beperelte a dal kiadóját és a rappert is, akit első fokon felfüggesztett pénzbüntetésre ítéltek, mondván, hogy „a felháborodásra okot adó szövegben egy személyt fenyegettek meg azzal, hogy elhallgattatják...." Youssouphát másodfokon viszont felmentették, az indokolás szerint ugyanis az, amit a rapper előadott, „még belefért a művészi kifejezés szabadságába", a rap műfaja pedig amúgy is alkalmazza a „túlzás elemeit". Tartalmaz ugyanakkor a bírói indokolás egy, az objektivitást teljes mértékben mellőző megállapítást is, amely szerint Zemmour-t azért is kell másképp megítélni, mert olyan „újságíró, műsorvezető, aki arról ismert, hogy humorát és megfogalmazásait nem mindig fogadják örömmel". Azaz, miután nem mindenkinek tetszik az, amit a köztudottan bevándorlásellenes, véleményét soha nem titkoló Zemmour mond, akkor nyugodtan „vérdíjat" lehet kitűzni a fejére...

De még ennél is érdekesebb, hogy a dal 2012-es megjelenését követően Youssoupha rendkívül magas helyről kapott ajánlatot. Nem más, mint a szocialista párt akkori elnökjelöltje, François Hollande kérte fel, hogy énekesként vegyen részt a kampányában.

A botrányt okozó dal után persze Youssoupha a szokásos magyarázkodásba kezdett, hogy „nem is úgy gondolta"...de ez nem akadályozta meg abban, hogy egy 2012-es koncerten azt énekeltesse rajongóival, hogy „Rá fogsz ba..ni, Zemmour", később pedig újabb dalt írt Zemmourról „Halálos fenyegetés" címmel.

Visszatérve napjainkhoz és a francia focihimnuszhoz, a „France Inter" rádió egyik műsorában egyébként megkérdezték a francia sportminiszter asszonyt, Roxana Maracineanu-t is, hogy mit gondol például Youssouphának a Marine Le Pennel szemben alkalmazott verbális erőszakról és vulgáris kifejezésekről. A miniszter asszony szerint „azzal nem lehet egyetérteni, ahogy Youssoupha egy nőről beszél", ugyanakkor „a Francia Labdarúgó-szövetség jól döntött a rapper dalának kiválasztásával".

„Youssoupha egy rasszizmus ellen küzdő militáns. Népszerű szózenész, aki a fiatalokat szólítja meg. Dala és a videója egyéniségekkel teli, sokoldalú csapatot jelenít meg, azt a különbözőséget mutatja be, amely a csapatot összekovácsolja".

Valószínűleg ennek szellemében publikálta a Francia Labdarúgó-szövetség a közösségi hálókon a videóklipet, ahol a dal úgy jelenik meg, mint a francia válogatott „hivatalos himnusza", miközben a játékosokat animációban mutatják be. Erről a különös marketingakcióról a Le Figaro információi szerint sem a játékosok, sem Didier Deschamps szövetségi kapitány nem tudott.

A L'Équipe (ez a francia „Nemzeti Sport"), de még a New York Times is írt arról, hogy meglehetősen furcsa dolgok történnek a labdarúgó-szövetségben, a szexuális zaklatási esetek mellett az igazgatóság munkamódszerei sincsenek rendben, a gazdálkodás hiányos, a 2020-21-es évet deficittel zárják, és akkor itt van még egy másik botrányos ügy, a lyoni szalafista mecsetet támogató Karim Benzema visszatérése...

A nemzeti himnuszra szó szerint köpő Benzema


Karim Benzema története már korábban is túlmutatott a sport világán. Ahogy a Le Figaro fogalmaz, ez az ügy jól tükrözi „fiatal franciák egy részének az állapotát", azokét, akiket a nemzeti lobogó már nem tud összekovácsolni. Didier Deschamps szövetségi kapitány szerint egy sportügyről van szó, pedig a Real Madrid középcsatára a bizonyíték arra, hogy egy focista szimbólummá is válhat, cselekedeteivel, magatartásával nagyon sok emberre képes hatni, azaz jóval többről is szó lehet, mint egy szimpla, csak a sport világára tartozó ügyről.

A francia nemzeti válogatott játékosainak kiválasztása mindig is egyfajta vágyott nemzeti egység körül forgott, ez volt a híres „fekete-fehér-észak-afrikai" egység, amely győzelemre vitte a kékeket 1998-ban, és amely 2010-ben az Anelka-Raymond Domenech „háború" miatt Dél-Afrikában súlyos identitásválságba torkollott, hogy azután 2018-ban ismét vb-győzelemre vezesse az újra összekovácsolódó nemzeti gárdát. Pontosan Benzema a példa arra, hogy egy focista nemcsak „egyszerű játékos, hanem szimbólum is. A franciák közötti szeretethiány szimbóluma", ahogy a Le Figaro fogalmaz. Másképpen: a muszlim migrációval kialakult párhuzamos társadalom szimbóluma.

Benzema pályafutását nemcsak az a közismert bűncselekmény árnyékolta be, amelyben Benzema idén októberben áll a fellebbviteli bíróság elé zsarolás kísérlete miatt. Sokkal inkább azok a mondatok és gondolatok állnak igazi példaképpé válása útjában, amelyeket a Real Madrid csatára Franciaországról mondott, és amelyek miatt a francia válogatott szurkolóinak egy része hátat fordított neki.

(A vád szerint 2015-ben Benzema negyedmagával megzsarolta barátját, Mathieu Valbuenát, hogy nyilvánosságra hozza a játékos szexvideóját. A játékos már 6 éve nem játszhat a válogatottban. Benzemának volt egy másik, köztörvényes ügye is, amit megúszott: egy kiskorú lánynak a saját péniszéről küldözgetett képeket, később azt mondta, hogy nem ő volt, hanem feltörték a számítógépét. A bíróság hitt neki...)

Gyorsan írjuk le: Benzemát nem mint focistát elemezzük. Ráadásul vele pro és kontra is van érv, ha pusztán mint játékost nézzük. Legutóbb a francia válogatott nélküle nyerte meg a világbajnokságot, és Deschamps edző kifejezetten olyan játékmodellt talált ki, amiben nincs helye egy Benzema típusú csatárnak. Ugyanakkor tagadhatatlan, hogy Benzema a világ egyik legjobb focistája, bár nem fiatal, de a Real Madridban idén nagyon sok gólt lőtt.)

Még első válogatottsága előtt, 2006-ban úgy nyilatkozott az RMC rádióadónak, hogy csak a „sport miatt" választotta Franciaországot, „hazája" az, ami a „szívében" van, továbbra is Algéria. Vagy egyszerűen megtagadta, hogy a „La Marseillaise-t énekelje (ahogy azt egyébként szerinte Zidane és még sokan mások sem énekelték - ami nem igaz). Egy válogatott meccsen ki is köpött a himnusz végén, később ezt azzal magyarázta, hogy szerinte túlságosan erőszakos a franciák nemzeti himnusza.

Karim Benzema Lyonban, Franciaországban született, bár felmenői első generációs algériai migránsok voltak (anyja már Lyonban született). Benzema akkori nyilatkozatai komoly visszhangra találtak az áldozati szerepet magukra öltő észak-afrikai, külvárosokban élő szeparatisták csoportjaiban, azok között is, akik 2001-ben a Stade de France-ban a Franciaország-Algéria válogatott labdarúgó-mérkőzésen kifütyülték a francia himnuszt.

Lyonhoz viszont kötődik Benzema, a helyi szalafista - azaz a muszlim terrorizmust támogató - mecset építéséhez 300 ezer eurót adott. Később összevissza beszélt ezzel kapcsolatban.

A Le Figaro egyébként megszavaztatta olvasóit, hogy szeretnék-e viszontlátni a válogatottban hat év után a franciagyűlölő francia focistát. 89% mondta azt, hogy nem.

Ahhoz, hogy Benzema eloszlassa a szurkolók egy részének bizalmatlanságát, csak a pályán nyújtott teljesítménye nem lesz elegendő a Le Figaro szerint, és erre utal a Benzema Twitter-fiókjára érkező számtalan (érthetően negatív) üzenet is. Magatartása, a Franciaországhoz fűződő elfogadhatatlan viszonya is számítani fog (nem mellesleg a francia válogatott mezében játszik majd).

Ahogy Didier Descahmps fogalmazott, „mindenkinek joga van hibázni", és soha nem késő valamit jóvá tenni. Mint ismert: 6 évvel ezelőtt éppen Deschamps tette ki a válogatottból Benzemát, és erősen azt sejttette, hogy döntése végleges. Benzema rögtön gyalázni kezdte a sikeres szövetségi kapitányt. Most Deschamps megbocsátott neki. Hogy magától döntött így, vagy a francia szövetségtől, esetleg, úgymond, magasabb helyről rávették-e korábbi döntése megmásítására, ezt persze nem tudni. Kérdés, kiderül-e valaha. Mint ahogy az is kérdés, hogy Benzemával erősödik-e vagy gyengül-e a csapat.

A francia válogatott egyébként június 19-én a Puskás Arénában lesz az Európa-bajnokságon Magyarország ellenfele. Feltehetően Benzemával.

Forrás: Origo

Az oldalunk sütiket használ. Adatvédelmi tájékoztató