A jövőnkért ma is küzdenünk kell - mondja Kovács Ákos.
„Százegy évvel ezelőtt történt a trianoni országvesztés. Hogy látja, mit jelent ma a békediktátum?
Trianon ma ugyanazt jelenti Magyarország számára, mint a döntés pillanatában: példátlanul gyalázatos, aránytalan büntetést, ami ráadásul egy újabb világháborúnak készítette elő a terepet.
Annyi változott, hogy Trianon megítélése korántsem olyan egyértelmű, nemzeti ügy, mint a maga korában volt. Akkor a békediktátumra adott reakciók lényegében egységesek voltak: a döntés kimondása után az ország egész népe gyászolt – nemtől, kortól, vallási hovatartozástól, világnézettől függetlenül. Megszólaltak a gyárak szirénái, gyászkeretben jelentek meg az újságok, imára kulcsolódtak a kezek.
Mi, mai magyarok, százegy évvel az események után közel sem vagyunk ilyen egységesek a kérdésben.
Trianon kapcsán rengeteg tudományos elemzés született, történészeink alaposan feldolgozták az eseményeket, tisztelet nekik ezért. Aki tájékozódni akar, annak erre ma minden lehetősége megvan. Könyvek tucatjai ismertetik a történelmi tényeket, az okokat, a máig ható következményeket, mégis elképesztő káosz van az átlagember fejében. Ezt annak tudom be, hogy ma is él az emberarcúnak is mondott szocializmus hazug történelemszemlélete, az egyoldalú múltértelmezés.
Áttelelt, mint a gyomnövény. Tévedünk, ha azt hisszük, hogy ez csak az idősebb generáció tagjainál jelentkezik.
(...)
Az egyoldalú múltértelmezés kapcsán ma azt láthatjuk, hogy a történelem átírásán a balra tolódott Amerikai Egyesült Államok is szorgoskodik.
A kormányzást kaparintotta meg a radikális baloldal odaát. Kétlem, hogy ez a durva fordulat az egész országra jellemző lenne. A radikalizmusnak sok jele van, ilyen a saját történelmük szélsőséges, konszenzus nélküli újraírása, de említhetném a saját alkotmányuk ellen folyó kíméletlen aknamunkát is. Az Egyesült Államokban jelenleg zajló szélsőbaloldali fordulat kapcsán sokan megszólaltak.
Köztük olyanok, akiknek családja annak idején Kelet-Európából, az itteni, szocialistának mondott, autoriter rendszerekből emigrált.
Ők az elsők között ismerték fel azokat az ideológiai mintázatokat, amelyek elől egykor elmenekültek. A múltat végképp eltörölni típusú elgondolások a szélsőséges rendszerekre jellemző attitűd. Nyilván, ha a ma élők tanulnának a múlt hibáiból, akkor ilyen erők soha nem kerülhetnének hatalomra.
George Orwell 1984 című regényében olvashatjuk a Párt jelmondatát: »Aki uralja a múltat, az uralja a jövőt is.« A szocializmus a Trianonról szóló értelmezési tartományokat is leszűkítette, lezárta, a diskurzust eltérítette, a tényeket elhazudta. Ennek a narratívának a hatása érződik ma is.
(...)
»Száz évig nem tart az átok« – énekli a Megsebezve című dalban. Trianon azonban nem múlt el, sőt talán ma még komolyabb kihívások előtt állnak a nemzetállamok, így Magyarország is.
Sajnos az idén 15 éves Gépszabadság szövege is ideillik: haladó szellemiségű illetők előálltak a nagy ötlettel, hogy »nem kellenek ide nemzetek«. Ez a proletár nemzetköziség él tovább az Európai Egyesült Államok nevű szörnygondolatban.
Nekünk, akik szerint fontos a nemzet, össze kell fognunk, jobban, mint bármikor korábban.
A magyar történelemben már nem először elképesztő túlerővel szemben kell helytállnunk. A nagy háborúig a Kárpátok övezte térség politikailag, gazdaságilag és szellemileg is képes volt a teljes önellátásra. A nyelvek, nemzetiségek mentén mesterségesen szétszabdalt terület országainak egymásra kell találniuk.
Meg kell értenünk, hogy érdekeltek vagyunk egymás sikerében. Ha nem akarunk engedelmes fogyasztóként vagy kiszolgáló személyzetként élni a saját hazánkban, akkor a függetlenségünk maradékáért, az érdekeinkért, a jövőnkért ma is küzdenünk kell.”
Forrás: Vasárnap.hu, Mandiner
