„Nincs más testvérem, csak magyar. Ha virrasztok, miatta állok poszton, csak tőle kérek kenyeret s csak ő, kivel a kenyeret megosztom.”
Dsida Jenő, Psalmus Hungaricus (részlet)
83 éve meghalt Dsida Jenő erdélyi író, költő - kalendárium
A sokáig elhallgatott költő a 20. századi erdélyi irodalom fiataljai közül az egyik legnagyobb jövőre hivatott tehetségként művészetével és közéleti szerepvállalásával egyszerre volt az erdélyi magyarság oltalmazója, nehéz napjainak reményt adó vigasztalója, anyanyelve tisztaságának örökös és elapadhatatlan láztól fűtött apostola és nemzete hű szolgája, amelyért sosem szűnt meg dolgozni és harcolni. Nyelvművelő igyekezetével, példaadásával igényt támasztott a romló magyar beszéd jelenségével szemben. Amikor a magyarság nyelve ellen törtek, nyelvtisztító mozgalmat indított, melynek köszönhetően általa a közönségnek olyan rétege ismerkedett meg a helyes magyar beszéd kérdéseivel, amelyiknek más alkalma nem lett volna erre. A marosvásárhelyi Kemény Zsigmond Társaság és a marosvécsi Helikon tagjaként, valamint a Pen Club romániai magyar szakosztálya és az Erdélyi Katolikus Akadémia titkáraként egyaránt részt vett a magyar kultúra és a hit megtartásában. Az igazi nagy költészet magas igényével és a maradandó alkotás mély vágyával példázta Erdély magyarságának, hogy az alkotó szellem tisztasága és a művészet nemes becsülete minden ártó szándékkal, elnyomó törekvéssel szemben ellenáll és megmarad. E remény eljöveteléről újságíróként is hírt adott: életművét a magyar életösztön szellemében, minden megszálló rombolás ellen készített prózai írásainak az Ellenzék, a Keleti Ujság, a Pásztortűz és az Erdélyi Helikon hasábjain megjelent remek darabjai teszik teljessé.
