Augusztus 20. Szent István ünnepe.
Szent Istvánról sokakban az a kép él, amit az István, a király rockopera mutat. Egy anyámasszony katonája, aki hol sírdogál, hol imádkozik, és csak külföldi segítséggel képes győzni. De vajon Aczélnak és követőinek nem jött jól ez a rockopera? Nehogy a ’90-es évek elején lévő változásoknál a magyarság egységes legyen - ügyeskedtek. Válasszuk széjjel őket Koppány-hívekre és István-hívekre. S amíg ezek marakodnak, mi elvisszük a szajrét. És így is történt. Azon is érdemes töprengeni, hogy ha Levente még "pogány" volt, akkor mit is irtott ki Szent István? Vagy miért csak a XIV. században írnak a felnégyelésről? Pont a Zách Felicián -féle merénylet megtorlását követően?
István saját kezdeményezésre összesen két külföldi hadjáratban vett részt. Az egyik a német–lengyel fegyveres harcokhoz kapcsolódott: tétje a jobbára szlávok lakta Elba és Odera közötti terület, valamint az ettől délre eső Cseh- és Morvaország feletti uralom volt. István érdeke Morvaország megtartásáról szólt; ez a terület 955-ig laza magyar fennhatóság alatt állt. A király seregei viszonylag gyorsan visszafoglalták a Morva folyó völgyében található, korábban magyar kézen levő várakat.
A másik külföldi hadjárat a bolgár–bizánci ellenségeskedéshez kapcsolódik. Ez István egyetlen olyan külországi háborúja, ahol bizonyosan személyesen is részt vett. II. Baszileiosz bizánci császár oldalán kapcsolódott a harcokba. Egy közelebbről meg nem határozható helyen (feltehetően a mai Ohrid közelében) aratta a legfontosabb győzelmet 1015-ben. Egy külországi forrás arról számol be, hogy István a konstantinápolyiakkal ellentétben nem vett részt a háborút követő fosztogatásokban.
Az évtizedeken át felhőtlen német–magyar viszonyban István sógora, a II. Henrik német-római császárnak 1024. évi halála idézett elő változást. Az új uralkodó, egyszersmind az új dinasztia képviselője, II. Konrád agresszív külpolitikát folytatott, így a német–magyar kapcsolat fokozatosan romlott. Több dinasztikus és diplomáciai konfliktus miatt 1029-től határvillongások vannak a mai Kelet-Ausztria területén.
II. Konrád Magyarországot alávetni hivatott hadjárata 1030 nyarán indult el. Konrád seregének már a nyugat-magyarországi folyók természetes mocsarain és a mesterséges határvédő erődítményeken való átjutás is nehezen ment. Ám amikor a Rábáig jutott, súlyos élelemhiány ütötte fel a fejét. István eredményesen alkalmazta a felperzselt föld nomád taktikáját: minden élelmet és eleséget elpusztított, elhordatott a német sereg útjából. Konrád visszavonulásra kényszerült. A fiatal magyar állam ellentámadási képességét mutatja, hogy Bécsig üldözték az ellenséget, a várost pedig be is vették. (Amúgy Bécs akkoriban szerényen erődített település volt, de ez akkor is komoly dolog.)
A határsáv eredményes védelmét, a II. Konrád megfutamodásához vezető taktikát Veszprémy László történész korai gerillaháborúnak nevezi.
Forrás: Magyar Fórum
