Szüleit földönfutóvá tette a kommunista diktatúra, egyik igazgatója pártkórházba menekült, Alföldi Róbert elüldözte a Nemzetiből.
Jászai-díjas, érdemes művész. Többször is jelentkezett a főiskolára, végül a Nemzeti Színház Stúdiója, illetve a kecskeméti színház társulata jelentette számára a legfontosabb stúdiumokat. Előbbiben Bodnár Sándor volt a mestere, utóbbi teátrumnál Ruszt József. Színművek sorában alakított főszerepeket a legkülönbözőbb műfajokban. Az országos ismertséget az első honi „teleregény", a Szomszédokban alakított szerepe hozta meg. Trokán Péter ugyanakkor az olyan színházakban érzi jól magát, amelyek nem munkahelyként, hanem alkotói közösségként működnek. Gyermekei édesanyja, egykori felesége Papadimitriu Athina, leányaik, Anna és Nóra is szüleik hivatását választották. Az idén hetvenötödik évét betöltött színművész az Origo-nak adott interjút, melyben elmesélte, hogy Alföldi Róbert ki akarta csinálni...
Részlet az interjúból:
2003-ban a Nemzeti Színház tagja lett, ahonnan öt év után ismét távozott. Mi volt az akkori távozás oka?
Erősen hasonlított az előző távozás okaihoz. Jött Alföldi Róbert, aki elmondta: hozza az embereit, akiknek kell a hely, és én nem vagyok benne az ő elképzeléseiben. Ő sem igazán volt benne az enyémben. Egyszer-kétszer dolgoztunk együtt, egészen mást gondolunk erről a hivatásról. Olvastam a pályázatát is, és mivel három korszakom is a Nemzeti Színházhoz kötött, erős elképzelésem volt arról, hogy mit jelent az, hogy Nemzeti Színház.
Mit jelent?
Azt gondolom, a Nemzeti Színház esetében az a legfontosabb, hogy a szó legnemesebb értelmében tekintélye legyen. Olyan körülmények között működjön, ami tekintélyt teremt, és tartást ad annak, aki a társulatához tartozik. Alföldi pályázatában nem volt szó ilyesmiről, csak arról, hogy ő jó színházat akar csinálni, s nem érdekli, milyen néven fut az a színház. Ez pedig engem nem érdekelt.
