A magyarságnál csupán egyvalakiket szeret jobban: mindenki mást.
„Nem kell tovább kétségek közt gyötrődnünk. Márki-Zay Péter végre mélyrehatóan ismertette migránsügyi elképzeléseit. Egy ország, sőt a teljes haladó világ várta már lélegzet-visszafojtva a nagy gondolkodó téziseit, amelyeket hamarosan aranyfonállal hímeznek majd az asztalterítőkbe, nyomtatnak a jobb kebabozók szalvétáira, függesztenek ki arany képkeretben a Telex mellékhelyiségében. Kiválóan ért a bevándorláshoz ez az Amerikából szalajtott ember. Ahhoz is. (Ahogyan a fideszes politikusok hálószobáiba is belát röntgenszemeivel.)
A baloldal legújabb messiásának gondolatfüzéreiből csak úgy záporoznak a magyar nemzetért hullajtott szeretetkönnycseppek. Míves mondataiból napnál világosabban ragyog, hogy a magyarságnál csupán egyvalakiket szeret jobban: mindenki mást. Bármely afrikai–ázsiai vadidegent Mogadishutól Kandahár alsóig. Közülük is leginkább azokat, akiknek úri kedvük támad Magyarországra »menekülni«. Jöjjenek csak bátran – hívogatja őket Péter. Az idegen szép.
Átadom a szót Magyarország vágy-miniszterelnökének, Márki-Zay Péternek, fejtse ki a saját szavaival, milyen sorsot szánna édes-bús hazánknak, ha megkaparintaná a kormányrudat. »Amiben én változtatnék, az lényegében a gyűlöletkampány felszámolása és az emberséges bánásmód a menekültekkel szemben, akárhonnan is érkezzenek hozzánk.« Ezt a CNN-nek mondta. Szóval »akárhonnan« jöhetnek. Pedig csökkent felfogóképességű honfitársaink is tudják: addig menekült valaki, míg el nem jut az első biztonságos országba; ha onnan továbbáll, akkor már gazdasági migráns vagy szervezett népvándorló a pontos titulusa. Esetleg: nyugati segélyre vágyó élősködő. Olykor pedig alvó terroristasejt. De semmi esetre sem menekült.”
