2021. december 01. - Elza
EUR : 368.63
USD : 326.63
Időjárás ikon

Több ismert baloldali politikus sem számíthat parlamenti mandátumra 2022 után

A 2022-es országgyűlési választások közeledtével fokozódik a baloldali pártok egymással vívott küzdelme, mivel hamarosan összeállítják a választási listájukat, amellyel megmérettetik magukat a tavaszi voksoláson. Az országos lista végső változata megmutatja a baloldali pártok között meghúzódó erővonalakat, továbbá néhány tucat képviselőjelölt számára egzisztenciát biztosít a következő parlamenti ciklus idejére. A listaállításra tulajdonképpen hét baloldali formáció jelentkezett be – a politikai realitások alapján – mindösszesen negyven-egynéhány elnyerhető mandátumért, ami előrevetíti a lemaradók és kimaradók nagy számát, továbbá ellehetetlenítheti egyes pártok frakcióalakítási szándékát is. A Századvég mérlegre tette a baloldal vezető politikusainak 2022-es mandátumszerzési esélyeit.

A közös baloldali lista a Gyurcsány-párt malmára hajthatja a vizet

A 2022-es országgyűlési választásokra vonatkozó felkészülés jegyében éles viták várhatóak a hat baloldali párt között, mivel a Demokratikus Koalíció, a Jobbik, a Magyar Szocialista Párt, a Momentum, az LMP és a Párbeszéd szándéka mellett felvetődött, hogy az Új Világ Néppárt is frakciót alakíthasson a következő parlamenti ciklusban. A felvetés azonban számos kockázatot rejt magában, mivel a baloldali pártok által elnyerhető negyven-egynéhány listás mandátum előrevetíti, hogy számos politikusuk elesik attól a lehetőségtől, hogy a hazai politika fősodrában maradjon. Felmerül a kérdés, hogyan fogadják a nagyobb támogatottsággal rendelkező pártok a kisebbek előretörési szándékát, továbbá a kieső politikusok méltósággal tudnak-e háttérbe lépni, illetve sikerül-e mind a hét pártnak frakciót alakítania az új összetételű Országgyűlésben.

Mivel a magyarországi baloldali politikát hosszú évek óta Gyurcsány Ferenc személye és pártja határozza meg, ezért a listaállítás során a volt miniszterelnökhöz való igazodás tapasztalható a többi párt részéről. Ezáltal borítékolható, hogy Gyurcsány érdekei kiemelten érvényesülni fognak a listaállítás során. Ebből következik, hogy az érdeksérelmet elszenvedő politikusok széles köre a fennmaradó hat pártból és az Országgyűlésbe tartó „civilek” köréből kerül majd ki, az esetleges belharcok, valamint a pozíciók elvesztéséből fakadó elégedetlenség pedig tovább szíthatják a mélyben meglévő feszültségeket a baloldalon. A frakcióalakítás elemi érdeke a pártoknak, mivel az szélesebb jogkörökkel jár (egyebek mellett részvétel a Házbizottság és a bizottságok munkájában, országgyűlési tisztségviselők jelölése, napirend előtti felszólalási lehetőség), ugyanakkor a szabályok szerint ehhez minimum öt képviselőnek kell egy képviselőcsoportba tömörülnie. Bár a negyven-egynéhány baloldali listás képviselőhelyhez hozzáadódnak az egyéni mandátumok is, a jelöltállítási verseny ismeretében erősen kétséges, hogy hét parlamenti frakciót tud alakítani a baloldali összefogás. A társadalmi támogatottsággal alig rendelkező kisebb pártok ugyanis matematikailag valószínűsíthetően nem juthatnak elegendő mandátumhoz, kiváltképpen akkor, ha a listaállítás során a legnagyobb politikai erő, tehát Gyurcsány Ferenc pártjának érdekei érvényesülnek. A közepes méretű pártok (a Jobbik és a Momentum) kifejezett mértékletességére lenne szükség ahhoz, hogy a törpepártokat, így az LMP-t, a Párbeszédet, illetve az Új Világ Néppártot érvényesülni engedjék. Tény ugyanakkor, hogy korábban már volt példa a képviselőkkel történő „cserekereskedelemre”, amikor frakcióalakítás céljával a Párbeszéd „kölcsönvett” egy szocialista képviselőt, Burány Sándort, és magához csábította az önmagát függetlenként pozícionáló Mellár Tamást is.

 
Jól látható tehát, hogy kreatív megoldásokkal újra lehet osztani a baloldali tortát, azonban széttöredezettségük, valamint a mélyben meghúzódó konfliktusaik nem növelik sem a kormányzóképességüket, sem pedig a parlamenti súlyukat.

Mivel a baloldal az összefogás kényszerpályájára sodorta magát, már most hosszú azoknak a politikusoknak a sora, akiknek nincs biztosítva politikai jövőjük, és matematikailag jó esély van arra, hogy a baloldali formációk elnökségi tagjainak egy része elbúcsúzhat a parlamenti politizálásra vonatkozó terveitől. A Mindenki Magyarországa Mozgalom egyetlen egyéni választókerületben indít jelöltet, mégpedig Márki-Zay Pétert, aki történetesen az országos választási listán is szerepelni fog. A baloldal miniszterelnök-jelöltjén kívül azonban legalább négy politikusra van szüksége a mozgalomnak ahhoz, hogy a vele szövetségben álló Új Világ Néppárt frakciót alakíthasson. Kérdéses, hogy a mozgalom elnökségi tagjai (Lukácsi Katalin, Kész Zoltán, Magyar György, Lengyel Róbert, Tikk László, Üveges Gábor), illetve a Pálinkás József által vezetett Új Világ Néppárt elnökségi tagjai közül (Lantos Gabriella, Fekete László elnökségi tagok, Ábrahám Júlia alelnök) mely személyek szerepelhetnek befutó helyen, illetve ezirányú szándékukat hogyan fogadják majd a parlamenti pártok.

Pozícióharc és feszültség jellemezheti a baloldal listaállítását

A Gyurcsány Ferenc által vezetett Demokratikus Koalíció indítja a legtöbb jelöltet az egyéni választókerületekben, ezért megállapítható, hogy ahogy most is, úgy a választásokat követően is a DK lesz a baloldal vezető politikai ereje. Mivel Gyurcsány Ferenc személye megkerülhetetlen, biztosra vehető, hogy a DK elnökségi tagjainak (Arató Gergely, dr. Avarkeszi Dezső, Cserdiné Németh Angéla, Élő Norbert, Kálmán Olga, dr. László Imre, Mezei Zsolt, Ráczné Földi Judit, Vágó István, Varga Zoltán, illetve Ara-Kovács Attila, Gy. Németh Erzsébet, dr. Vadai Ágnes, Varju László alelnökök, továbbá dr. Molnár Csaba ügyvezető alelnök) jó része, akik az előválasztáson alulmaradtak, vagy az egyéni körzetüket nem tartják biztosan nyerhetőnek 2022-ben – és az önkormányzatokban történő politizálást sem kívánják folytatni – felkéredzkednek az országos lista befutó helyeire.
 
A Jobbik elnökségének tagjai (Jakab Péter elnök, Gyöngyösi Márton elnökhelyettes, Ander Balázs, Dudás Róbert, dr. Lukács László, Potocskáné Kőrösi Anita, Szilágyi György, Z. Kárpát Dániel alelnökök, Szabó Gábor választmányi elnök), továbbá a Momentum (Orosz Anna ügyvezető elnök, Bárdi Zsuzsanna, Ilyés Márton, Hajnal Miklós, Mándi László, Tóth Endre elnökségi tagok, Fekete-Győr András korábbi pártelnök), a Magyar Szocialista Párt (Kunhalmi Ágnes, Dr. Tóth Bertalan pártelnökök, Komjáthi Imre elnökhelyettes, Dr. Gurmai Zita, Hegyi Gyula alelnökök, Bárány Balázs, Bihal Bálint, Eszik Bence Halmi József, Horváth András, Király József, Dr. Nemény András, Pollreisz Balázs, Tóth Csaba, Tüttő Kata, Dr. Varga László), az LMP (Schmuck Erzsébet, Kanász-Nagy Máté pártelnökök, Ungár Péter titkár, Lengyel Szilvia, Hanák Gábor, Keresztes László Lóránt, Tetlák Örs elnökségi tagok), illetve a Párbeszéd elnökségi tagjai (Karácsony Gergely, Szabó Tímea társelnökök, Béres András, Dorosz Dávid, dr. Erőss Gábor, Jakál Adrienn, Szabó Zsolt, Tordai Bence, Váradiné Naszályi Márta elnökségi tagok) közül azok, akik az előválasztáson alulmaradtak, vagy győztek ugyan, de valószínűsíthetően egyéni  mandátumot nem fognak nyerni jövő tavasszal – illetve nem folytatnák pályafutásukat a várospolitikában sem – feltételezhetően szintén felkerülnének az összefogás országos választási listájára. Ez a tárgyalások során önmagában is konfliktusforrás lehet, azonban a pártoknak vannak további ismertebb politikusai is (például Demeter Márta, Burány Sándor, Molnár Gyula, Bangóné Borbély Ildikó, dr. Gyüre Csaba), akik miatt szintén megbillenhet a baloldali szervezetek közötti törékeny egyensúly.

Összességében megállapítható, hogy mivel az egyéni győzelmek a választások napjáig bizonytalanok, tulajdonképpen hét politikai formáció összesen 75 elnöke, alelnöke, illetve elnökségi tagja pályázhat negyven-egynéhány országos listán elnyerhető parlamenti mandátumra, ezért a listaállítás során komoly feszültségek várhatóak az ellenérdekelt felek között. Mindezt tetézi, hogy a baloldal pártjai rendkívül széttöredezettek, miközben közös kormányzásra készülnek. Ennek következtében már a megmérettetés előtt látszanak az előjelei annak a káosznak és „koalíciós válságnak”, amit még 2018-ban Gyurcsány Ferenc vizionált.

Forrás: Origo

Az oldalunk sütiket használ. Adatvédelmi tájékoztató