Ismét billentyűzetet ragadott Olvasónk - aki nyugdíjas plébános - és megírta a gondolatait, amit változtatás nélkül közlünk.
Rasszista, szupremácista lennék? – Minden adott hozzá…
A Kedves Olvasó majd eldönti e kis szemelvény-sor végén, hogy egy katolikus pap tollára illenek-e ezek a gondolatok.
***
Amikor, mint kezdő papnövendéket elvittek katonának, az első este összevitatkoztam egy véresszájú hadnaggyal az 1956-os forradalom és Mindszenty József védelmében. 21 társam a háttérből integetett, hogy fogjam be a számat. S mivel ez még abban a kádári „szép” időkben történt, további életem sem volt „egyszerűbb”. Az egyház- és hazaáruló békepapok által vezetett szemináriumban legenyhébb jelzőm volt, hogy konzervatív vagyok, mivel a II. Vatikáni Zsinat „hitújító” szellemét megkérdőjeleztem („szerencsémre” megint olyan tanár előtt, aki az árulásban profi volt).
Végül is kidobtak és 13 évnek kellett eltelnie, hogy a rendszerváltás után mégis pap lehettem. A „kellő bölcsesség” hiányában megint nem vigyáztam a számra és több olyan „hívő” előtt tettem megjegyzéseket, akik gyakorlott feljelentgetők voltak régebben is. Aztán saját fegyelmezetlenségem okozta a vesztemet és aljasul kinyírtak, kényszernyugdíjba helyeztek. – Többek között mivel húztam ki a gyufát? Kimondtam, hogy az Egyházat nem kívülről, hanem a belülről támadják leginkább – az úgynevezett lelkiségi mozgalmak, majd manapság a tradíció álarcába bújt volt kommunista, stb. egyedek – mindezt pedig rengeteg szabadkőműves püspök, pap és munkatárs irányításával. Manapság elnézem, hogy ugyanezek a fő- és közpapok, besúgó családból származó hitoktatónők és egyéb lények hogyan teljesítik a rombolás „jól megtervezett” művét. Hazudnak, sikkasztanak, egyéb „értékeikről” nem is szólva.
***
Mi maradt nekem? A papságomat senki nem veheti el tőlem, így hát csendben, remeteként imádkozom és normális emberekkel beszélgetek, jó cikkeket olvasok és (kérem ne botránkozzanak meg) cowboy-filmeket nézek. Ez utóbbiról majd később még szót ejtek. Nyugdíjasként a szülői ház oltalmát élvezem – már amennyire kedvenc kisebbségünk életvitelével találkozom a közvetlen szomszédság „eltérő kultúrájának” napi szintű megtapasztalásával. Éjjel-nappal ordítanak, randalíroznak, diszkóznak a drog- és alkoholmennyiség függvényében. A „jól tervezettség” itt is világos: a város széle felé haladva már nagy terület egy „erősen másvallású, közel-keleti érdekeltségű” befektető tulajdona. Az utcánkban lakó néhány korombéli fehér lakost el kell üldözni valamilyen módon, hogy ez a néhány utca is majd az előbb említett „lakópark” (kibuc?) része lehessen. Azért hozzáteszem, hogy az utcában lakik néhány korosabb „hölgy”, akik – saját szavaikat idézve – a „gyurcsi” hívei, tehát ennek megfelelően lehet őket jellemezni és kezelni. Valaha vízummal jöttek ki az istállóból és a 2-3 osztályos végzettséggel lettek művezetők, irodai főnökök különböző vállalatoknál – természetesen a kis piros könyv tagsági bélyegeit számolgatva. Persze manapság a kis piros könyv a spájzban az uborkásüvegek mögött várja a jobb időket (!) ahonnan viszont előkerült a nagymama kopott imakönyve.
***
Amint fentebb említettem jó könyveket, cikkeket olvasok és cowboy-filmeket nézek. A jó cikkek és nyomukban a komolyabb tájékozódás keserves hatással van rám. BLM, Antifa, gender, migráció (értsd: hadjárat), gyuribácsi NGO-i, stb. Azért némi vigaszt jelent, hogy a cowboy-filmek legújabbjai is „értő” füleknek készültek és nem a dologtalan indián, meg a pofátlan néger a „jó fej”…
Sokszor kellett elmondanom anno, hogy: minden ember egyenlő…, mert ugyebár a „cégalapítóm” valami hasonlót mondott. Mondott, de az Őbenne hívőkre értette. Sőt ma már gyanítom, hogy kifejezetten az EMBEREKRE gondolt.
Az előbbi felsorolás vajon „embereket” takar, akikkel egyenlővé kell lennem? Kérem szépen én nagy tisztelettel viseltetek a különböző kultúrák gyümölcsei iránt, ha azok minden kétséget kizáróan az emberiség javára, lelki-szellemi gyarapodására irányulnak – ám semmiképpen ne legyenek kevesebbek, mint az én „fehér” kultúrám, amely – minden tagadás ellenére – a legtöbbet tette a világért, s benne az emberként élni képes teremtményért.
Ne kelljen nekem bádog tejeskannán kidobolt ütemre, a devláért óbégatnom az echo-s szekér mellett, amíg eljön az éj és mehetünk lopni-gyilkolni. Ne kelljen nekem fűszoknyában táncolni a sivatag homokjában, amíg extázisba dobolnak a sámánok. Ne kelljen nekem elviselni, vagy elfogadni azokat a lényeket, melyek önmagukat nem emberként határozzák meg (Freud Zsiga bácsi csettintene egyet, hogy új páciensek vannak láthatáron a diliházban).
Miért kellene elviselnem, hogy gyilkosokból, erőszaktevőkből verbuválódott banda gyalázza meg, vagy dönti le nemzetem hőseinek szobrát, gyújtja fel a templomainkat, rabolja el gyermekeink jövőjét és tiszta lelkét.
***
Tehát rasszista lennék? Avagy a fehér felsőbbrendűséget hirdetem? Avagy csak szeretnék EMBER lenni?
egy nyugdíjas plébános
(Szerkesztőségünknek nem áll módjában felfedni a plébános úr kilétét.)
