Újabb fontos, történelmi lépés várható ma az új, jobboldali pártszövetség irányába Európában: Varsóban tanácskozik Orbán Viktor az európai konzervatív pártok vezetőivel, ahol várhatóan bejelentést tesznek.
De miért történik mindez? Kikkel működik együtt Orbán? Mi várható?
Nézzük a válaszokat:
Az európai politikai elit túlnyomó része nem rendelkezik önálló gondolatokkal, nem származik tőlük releváns problémafelvetés. Olyan politikai termékeket importál, amelyeket az amerikai progresszív intézetekben találnak ki, az amerikai politikai rendszerben a nemzetközi média segítségével építenek fel és a soft-power eszközeivel terjesztenek. Ezt a jelenséget nevezzük röviden „balratolódásnak”.
Éppen emiatt a balratolódás miatt nem volt már jövője az egykori szebb napokat is látott Európai Néppártban a Fidesznek, így idén márciusban kilépett onnan. Jól szimbolizálja a balratolódás politikájának teljes csődjét, hogy Németországban a néppárti CDU/CSU támogatottsága történelmi mélypontra esett, a választáson megbuktak és már nem kormányzati szereplők.
A Fidesz esetében ilyenről nem beszélhetünk, a hagyományos értékek töretlen képviseletének köszönhetően a magyar kormánypárt közel 12 éves kormányzás után is magas népszerűségnek örvend, a máltai Munkáspárt után a második legmagasabb támogatottsági szintet tudhatja magának Európában.
Ha túl akar élni az európai jobboldal, akkor a jelenleginél lényegesen szélesebb horizonttal kell, hogy rendelkezzen. A hosszútávú gondolkodásnak az egyik vezéralakja Orbán Viktor, aki a lengyel és olasz partnerekkel idén áprilisban elkezdte újjászervezni az európai jobboldalt, amelynek alapja a nemzeti szuverenitás, az európai kultúra tisztelete, a család és a munka becsülete.
Már a Fidesz néppárti távozásakor tudni lehetett, hogy Orbán Viktor egy új európai jobboldal szervezésébe kezd, amelyben a legfontosabb partnerei Matteo Salvini, az olasz Liga párt vezetője és Mateusz Morawiecki, lengyel miniszterelnök, illetve a mögötte álló lengyel kormánypárt, a PiS lesz.
Az áprilisi találkozójuk az első fontos lépést jelentette ennek az új politikai szövetségnek a létrehozásában, amelynek keretében nem egy új pártcsaládot, hanem egy szoros együttműködést hoztak létre. Orbánék már akkor leszögezték: mindegyik fél nemet mond „a cenzúrára, az európai és brüsszeli birodalomra, a kommunizmusra, az illegális migrációra és az antiszemitizmusra is.” Ez világos üzenet azoknak, akik szélsőjobboldalinak nevezik őket, hiszen ezek után ők egyszerűen nem mondanak igazat.
Ha egyébként egyesülne a két jobboldali frakció (Európai Konzervatívok és Reformisták és az Identitás és Demokrácia) Európai Parlamentben, és még hozzájuk számoljuk a most független Fideszt is, akkor egy masszív, 162 fős frakció jönne ki, amely a második legjelentősebb erővé válna, és mindössze 13 fővel maradna el a csoport létszáma a legerősebb Néppártétól.
Ha nem is jön ma még létre az új pártcsalád, a szoros együttműködés és szövetségkötés is már komoly súlyt képvisel az európai politikában. A mostani szövetségkötésben a lengyel Jog és Igazságosság (PIS) párt mellett a szintén lengyel Partia Republikanska, a spanyol Vox párt, a Matteo Salvini-féle olasz Liga, az osztrák Szabadságpárt, a francia Marine Le Pen Nemzeti Tömörülése és a német AfD a meghatározó szereplők a Fidesz mellett.
