2022. január 26. - Paula, Vanda
EUR : 360.52
USD : 319.41
Időjárás ikon-1°

Advent második vasárnapja

„Aki megkezdte bennetek a jót, Krisztus Jézus napjára be is fejezi"

- olvassuk a mai, vasárnapi Szentleckében.


 
Az Evangéliumban pedig a Keresztelő szavát halljuk: „Készítsétek az Úr útját, egyengessétek ösvényeit!” Ki cselekszik hát, Isten vagy mi magunk? Nincs itt ellentmondás, hanem csupán arról van szó, hogy az emberi szavak elégtelenek ahhoz, hogy egyszerre ragadják meg a kegyelem minden másnál gazdagabb valóságát, a kegyelemét, mely elsősorban az Isten műve, de benne van a mi hozzáállásunk és erőfeszítésünk is, történik velünk, ugyanakkor mi is cselekvő részesei vagyunk. Éppen az teszi hitelessé a bibliai üzenet leírt szavait, hogy egyszerre hordozzák a végtelen és örök isteni kinyilatkoztatást, s viselik magukon az emberi töredékesség, esetlegesség vonásait.
 
A mai Olvasmány egy harmadik képpel közelíti meg a bennünk a kegyelem hatására kibontakozó isteni művet, a gyászruha levetésének és a díszruha felöltésének képével, amely valamiképpen sejteti Isten és ember együttműködését: Isten adja a ruhát, de az ember veszi föl.
 
S mindhárom megközelítés egyszerre érvényesül a szentmisében, amely maga is Úrjövet. Valahányszor szívünket fölemelve, teljes figyelemmel, odaadó szeretettel végezzük a liturgiát, s földi életünk nehézségeit, szenvedéseit az Úr dicsőségébe merítjük, levetjük a gyászt, és az örök dicsőség díszébe öltözünk. Isten cselekszik bennünk, ő folytatja és viszi teljességre a jót, amit megkezdett bennünk, a mi feladatunk csupán annyi, hogy elgördítsük előle mindazt, ami akadályt jelenthet útjában.
 
Ez a mi részünk. Nem előállítanunk kell magunkban az isteni életet, csak engedni, hogy megszülessék bennünk, nem megvalósítani a tökéletes istengyermekséget, csak segíteni kibontakozását, s nem kiérdemelni a dicsőséget, de elfogadni Isten kezéből.

Forrás: Magyar Fórum

Az oldalunk sütiket használ. Adatvédelmi tájékoztató