Az Ismerős Arcok frontembere emlékezett vissza a 2004. december 5-i gyalázatra.
Nyerges Attila elmondta, hogy édesapjával a rádióban hallgatta meg a népszavazás eredményét
én életemben nem szégyenkeztem úgy, mint aznap este.
Külön kellett mennünk édesapámmal, más helyiségbe, hogy ne lássuk egymás könnyeit. Azt az érzést, amit akkor éreztem, hogy 2-3 nap után fel kellett hívni Székelyföldön Siró Ernő barátomat, azt szintén nem kívánom senkinek. Leginkább azért, mert olyan dologért kellett szégyenkeznem, amit nem én okoztam.
Majd elmesélte hogy melyik volt a zenekar egyik legfontosabb mondata:
