Íme egy rövid kis levélrészlet, ahogy magát az ’56-os forradalom és szabadságharc után látta.
„A Baloldali többségű Európai Parlament visszatér a gyökereihez. Marx és hasonszőrű világjobbító »gazemberek, csalók és futóbolondok«-nak (Roger Scruton) állít szobrot, dicsőíti tanait, vagy éppen ülteti át a gyakorlatba azokat. Íme, egy rövid kis levélrészlet Heller Elvtársnőtől, ahogy magát az ’56-os forradalom és szabadságharc után látta:
»Kérem az elvtársakat arra, hogy segítsenek hibáim kijavításában. Tudom, hogy anélkül, hogy a párt aktuális ideológiai harcaiban részt vennék, marxista filozófus nem lehetek. Szeretném, ha megmondanák, mivel tehetnék bizonyosságot – napi pártmunkámon kivül – elhatározásom őszinteségéről.«
(Rövid részlet Heller Ágnes filozófus MSZMP KB-nak írott leveléből. Az 1959-es keltezésű Heller-levél üdvözli az »ellenforradalom« leverését, illetve »kommunista kötelességként« előadott bocsánatkérést tartalmaz.)”