2022. január 28. - Karola, Károly
EUR : 358.69
USD : 320.34
Időjárás ikon

Propagandistából pártkatona

Pilhál Tamás írása

Holnap még egyszer, utoljára műsort vezet az ATV-n Simon András; természetesen függetlenül és mélyobjektíven, ahogyan szokta, utána viszont Márki-Zay Péter stábjához szegődik, hogy kommunikációs tanácsokkal, tippekkel, sorvezetőkkel segítse a kereszténységről prédikáló áljobboldali, a baloldalba hézagmentesen belesimuló Márki-Zay politikáját, amely lényegében ugyanaz, mint Gyurcsányé. Támadja a rezsicsökkentést és a gyermekvédelmi népszavazást. Talán éppen ezen okból kifolyólag érkezik most Simon András extrafüggetlenül objektív showman. Simon András a lehetetlenre vállalkozik, de azért szurkolok neki.



Mindenesetre különös. Pár hete éppen Simon András celebrálta a baloldali vágyminiszterelnök-jelöltek tévévitáját, ahol Márki-Zayt is kérdezgette erről-arról, persze csak szőrmentén, kedveskedve. Ő volt a mikrofon­állvány. Aztán most meg hirtelen elhajítja a mikrofont, levedli független-objektív kitinpáncélját, hogy csatlakozhasson pártszolgálatra Péter úr hóna alá tanácsokat osztogatni. Hát nem édes?

Kabul Mákvirága, Szabó Tímea máris lelkes bejegyzéssel üdvözölte a frissen igazolt sztárbemondót: „Nagy öröm és büszkeség, hogy Simon Andrással együtt dolgozhatok Orbán Viktor leváltásán és egy új, tiszta, szolidáris és zöld Magyarország felépítésén! Ma már el is kezdtük a munkát!”

Pompás! Tehát a híres médiaszemélyiségnek nemcsak Márki-Zayt kell(ene) majd kordában tartania, hanem Szabó Tímeát is. Ám attól tartok, Tímeához a bilincs meg a szájkosár már kevés lesz: hozzá gumiszoba és hanggránát szükséges. Különben menthetetlenül szétüvölti, lehülyegyerekezi az első szembejövő újságírót. Remélem, Simon Andrásnak volt annyi sütnivalója, és új munkaköréhez igényelt veszélyességi pótlékot is.

Persze előfordult már ilyesmi szép hazánkban. Sőt mostanában meglehetősen gyakran. Mármint hogy egy magát független-objektívnak hirdető „valódi újságíró” egyik pillanatról a másikra elszegődött pártszolgálatra azokhoz, akiknek egyébként – igaz, sumákolva – odáig is nyalta a talpát, kötögette a cipőfűzőjét. Mondanom sem kell: kivétel nélkül mindegyikük balliberális. Tudniillik: nemzeti-konzervatív újságíró sohasem veri át az olvasókat, nézőket azzal a bornírt hazugsággal, hogy ő „független”. Alap, hogy a politikai közéletben mindenki tartozik valahová. Akár így, akár úgy. Aki ezt tagadja, aki az ellenkezőjét hirdeti: az teljesen hülyének nézi a közönségét. A „függetlenség” is olyan, mint a „szakértelem”: ócska, bolsevik trükk, amelyet csak azok vesznek be, akik most jöttek a falvédőről.

És mindeközben az a legfárasztóbb ezekben a mélyen „független”, tehát balliberális újságírókban, hogy ők propagandistázzák a leghangosabban a túloldali, nyílt sisakkal küzdő kollégáikat. Időnként még a „kolléga” titulust is megtagadják tőlük, mondván: ők – velük ellentétben – nem is igazi újságírók, csupán propagandisták. Majd eltelik pár nap, s ugyanezek a propagandistázók fogják magukat, és elszegődnek párttitkárnak meg titkárnőnek kedvenc Ferijükhöz.

Ott van például Kálmán Olga, aki hosszú évekig illegette magát a független-objektív primadonna szerepében az ATV-ben. Igaz, nem túl hitelesen: ha baloldali vendége volt, negédesen burukkolt neki; ha jobboldali, akkor nekiesett, s egyből torokra ment, mint egy pitbull. Amikor némelyek jelezték neki, hogy a mikrofonja alól kilóg a baloldali lóláb, akkor levegőért kapkodott és kikérte magának. Aztán eltelt kis idő, és Olga néni ma már a Gyurcsány-klán farzsebéből integet a tévénézőknek. Elnökségi tag (vagy mi a csuda) a Szemkilövető házaspár szektapártjában. Észbontó? Cseppet sem. Csupán a helyére került.

Gréczy Zsolt is független-objektív újságíróként hirdette az igét a Népszabadságban meg itt-ott, hogy aztán bekéredzkedjen a Demokratikus Koalícióba, Ferenc udvartartásába, személyzeti nyaloncnak. Persze, most is ugyanazt csinálja, mint megelőzően: mossa a főnök szennyesét, magyarázza a bizonyítványát, ormótlanul hazudozik. De legalább már nem a pártfüggetlenség álarca mögött teszi mindezt. (A többit pedig hagyjuk, mert az tizennyolcaskarikás.)

Ne hagyjuk ki a sorból Pikó Andrást se, aki a Klubrádiónál folytatott közepesen jelentős zavarkeltést. „Drágabolgárúr” legalább viccesen bolsevik módra hülyítette a népet, Pikó viszont csak simán fárasztó volt. És persze független-objektív. Majd 2019-ben elindult a balliberális pártok közös polgármester-jelöltjeként, és pár szavazatnyi különbséggel Józsefváros vezetőjévé választották. Ő is ugyanazt csinálja most, mint megelőzően: összevissza hazudozik. De a riporterkedéshez legalább valamelyest értett, az alanyt és az állítmányt időnként egyeztette. A kerületvezetésről viszont halovány segédfogalma sincs. Egy balfék. Pusztul is le Józsefváros, ahogyan kell. Szabálytalan pályázatok, bezárt intézmények, drogosok, hajléktalanok és mocsok mindenütt.

Aztán ott van Jámbor András, a Mérce.hu nevű bolsevik szennylap korábbi főszerkesztője, akiről csupán annyi pozitívum mondható el, hogy fönt említett elvtársaival ellentétben ő talán nem hirdette magát olyannyira függetlennek. Mondjuk, nehéz is lett volna úgy, hogy közben egy Kuruc.infó-szerű, gyűlölködő, szélsőséges portált irányított. A Mérce a Tanácsköztársaság és sok más kommunista tömeggyilkosság dicsőségét zengte-zengi. És az a Jámbor, aki ehhez főszerkesztőként, „újságíróként” a nevét, arcát adta, most a baloldal közös képviselőjelöltjeként indul a választáson József- és Ferencvárosban. A baloldal Jámbor népbiztos elvtársat indítja, mert szerintük biztosan ő kell a népnek.

Pikó András exújságíró-polgármester közleményben lelkendezett egykori kollégája indulásán: „Szívből támogatom tehát Jámbor Andrást, hogy végre olyan országgyűlési képviselője legyen Józsefvárosnak, aki a kerületiekért dolgozik, és nem ellenük.” Ha a helyi lakosság kollektív tudatzavara esetleg jövő tavasszal kiújulna, és Jámbor győzne, akkor az a szánalomra méltó helyzet áll elő, hogy Budapest VIII. kerületének nemcsak a helyi vezetője, hanem az országgyűlési képviselője is egy balliberális újságíró. Természetesen szívük joga az ott élőknek így dönteni: amilyen virágot szakítanak, olyat szagolnak. Csak jelezném: ez esetben Józsefváros pont olyan bolsevik színvonalú lesz, illetve marad, mint amilyen a Mérce.

Simon, Kálmán, Gréczy, Pikó, Jámbor – néhány név a független-objektívból baloldali pártkatonává átöltöző propagandisták közül, a teljesség igénye nélkül. És van még belőlük jó néhány. Ne dőljünk be nekik!

Az oldalunk sütiket használ. Adatvédelmi tájékoztató