A keresztény számára Advent abban az értelemben is Úrjövet, hogy felfedezi lelke mélyén Isten csöndes jelenlétét. Adjatok hálát mindenért! Ez is a derű forrása, mert ha csupán hiányainkra vagy bűneinkre gondolunk, és ha csak arra figyelünk, amit mi cselekszünk vagy hanyagolunk el, illetve a rosszra, ami embertársaink részéről ér, elveszítjük lelkünk egyensúlyát.
„Emberszerető jóságotokat ismerje meg mindenki.”
A mai szentmise introitusa a Szentlecke első mondatát visszhangozza: Örvendjetek mindig az Úrban, ismét mondom, örvendjetek, mert az Úr immár közel van hozzánk. Az öröm, amelyről itt szó van, Isten cselekvéséből és az én cselekvésemből születik meg.
Szofoniás arról szól, hogy elvette az Úr ítéletedet, elűzte ellenségedet, Izrael királya, az Úr közöttetek van, ne félj többé semmi rossztól.
A lényegre akarok figyelni! Eljött értem a földre az Isten Egyszülöttje, és elvette ítéletemet. Ha valóban hiszek benne, Szent János evangéliuma szerint nem esem ítélet alá. Ama végső napon, életem utolsó napján és a világ utolsó napján nem kell félnem, mert ha botladozó és gyönge ember voltam is, mindig az Úrra bíztam életem megítélését szentgyónásról szentgyónásra. Ellenségemet, a bukott angyalt, a sátánt legyőzte.
De mindezeknél a nagy isteni tetteknél is inkább az örvendezés forrása, hogy velem van, és ezért nem kell félnem semmi rossztól. Az oltáriszentség örök Karácsony a tabernákulum áldott Betlehemében.
Az öröm forrása azonban csak akkor ad éltető vizet, ha én is cselekszem. Isten cselekvése és az én cselekvésem találkozási pontján fakad fel az az örvendezés, amelyről az introitusban énekelünk.
Emberszerető jóságotokat ismerje meg mindenki.
Mit tegyek hát? – kérdezem én is, mint a Keresztelő Jánoshoz kivonuló népsokaság. János válasza konkrét és testre szabott. Nem szabad hagyni megzavarni magunkat attól a kísértéstől, hogy valahol egész másutt, egész mást csinálva kell szentnek lennünk. Ott kell cselekednem, ahol vagyok. Aki tanít, nem a tanítás mellett, mögött, ellenére lehet kedves Istennek, hanem a tanításban. Aki házasságban él, nem abból kilépve, kolostori álmokban találja meg a szentség útját, hanem családi otthonában. Itt és most, abban az állapotban, amelyben vagyok, már nem csupán az igazságosságot, hanem az emberré lett Istentől tanult emberszeretetet lehet és kell gyakorolnom, konkrét tettekben. Ez az igazi felkészülés Karácsonyra. És ez nyitja meg bennem az öröm forrását.
