Ma van a hűség napja. Az első Orbán-kormány 2001-ben, a soproni népszavazás évfordulóján döntött arról, hogy december 14-ét emléknappá nyilvánítja. Száz éve e napon kezdődött az a háromnapos voksolás, melynek eredményeképp Sopron és a környező nyolc falu (Fertőrákos, Ágfalva, Sopronbánfalva, Harka, Balf, Fertőboz, Kópháza és Nagycenk) lakossága Magyarország fennhatóságát választotta Ausztriáéval szemben.
A várost és környékét ugyanúgy elcsatolta a trianoni diktátum, ahogyan Kolozsvárt, Kassát, Pozsonyt és a többit – csakhogy az aláírás pillanatában ez a terület Horthy nemzeti hadseregének ellenőrzése alatt állt, így a kormányzó elodázhatta a kiürítést. Ez adta az alkalmat a mindenre elszánt Rongyos Gárda akciójára… 1921 nyarán, amikor a fősereg elvonult, báró Prónay Pál csapata megtagadta a város kiürítését, visszaverte az ellenük küldött osztrák csendőröket. A másfél hónapig tartó harcban a történelmi határon kívülre szorították a sógorokat.
Ez az állhatatosság kényszerítette ki a későbbi referendumot, amelyen a voksolók – kilencvenszázalékos részvétel mellett! – Magyarországra szavaztak.
Dacos hazafiakból állt a Rongyos Gárda. Jelentőségüket mi sem mutatja jobban, mint az, hogy a kommunizmus éveiben agyonhallgatták őket. Prónay neve mögé pedig sosem mulasztották el hozzáfűzni: fehérterrorista. A hálás nemzet viszont a radikális hazafit látta benne, aki szembement Trianonnal, és a vérgőzös Lenin-fiúk elszámoltatását nem hagyta másra. (És akit még hetvenévesen, 1945 telén is ott találunk majd megmaradt harcosaival a budai Várból kitörő honvédek között.)
A Rongyos Gárda nélkül ma nem tiszteleghetnénk a hűség városa előtt.
