Az első lépés a valóság megértése és elfogadtatása lenne. Saját magunkkal.
„Az emberiség fejlődése (?) során különféle forradalmak zajlottak. Voltak evolúciós forradalmak, mint például a nyelv kialakulása, aztán civilizációs forradalmak, mint például a mezőgazdaság feltalálása, valamint több, jelenleg is ható és zajló ipari, társadalmi és kulturális forradalom. Ezek az események mindig jó vagy rossz reakciók voltak egy éppen aktuális és fenyegető kihívásra. Ma is több olyan kihívás van, amelyre valamilyen forradalmi választ kell adnia a világnak. Itt van például a globális kapitalizmus válsága, amely egyre több társadalmi és politikai ellentétet okoz, miközben nem tudjuk biztosan, van-e igazi alternatívája, és ha van, az nem okozna-e még több gondot. Aztán itt van a digitalizáció, az ezzel járó kulturális és szociális változások, amelyeknek mentálhigiénés következményei sokszor ránk zúduló lavinának tűnnek. És természetesen ott lebeg felettünk Damoklész kardjaként a klímakérdés, amely ugyan nem fog világvégét okozni, de az általunk ismert emberi kultúra végét még simán elhozhatja.
Ennyi kihívás árnyékában sajnos két szélsőséges, jakobinus reakció szedi az áldozatait. Az egyik a teljes nemtörődömség. A »leszarom« jakobinusai, akik a fogyasztói hedonizmus fájdalomcsillapítójához menekülnek, hogy ne kelljen a világ komplexitásával, problematikusságával és a saját felelősségük kérdésével szembesülniük. Amíg eszem, nem kell az eszem. A másik szélsőség pedig azoké, akik már mindent veszve látnak, és mint posztmodern flagellánsok, a világvége szörnyűségeivel ostorozzák magukat és másokat. Közülük néhányan már nem is bánnák, ha az emberiség eltűnne, és elérkezne a poszthumán korszak.
Azt hiszem, az emberhez méltó válasz az lenne, ha megpróbálnánk őszintén, torzítások és sztereotípiák nélkül szembenézni a problémákkal, és tabuk nélküli, konstruktív viták után észszerű megoldásokkal előállni. Ezt nehezíti a társadalmi frusztráltság, a különféle buborékok alternatív valóságai, a hitviták és a politika és a gazdaság számító érdekvezéreltsége. Mondhatjuk úgy, nem is a megoldás megtalálása, majd annak a sikeres végrehajtása jelentené a forradalmat, hanem már magának a kérdéskörnek az értelmes megvitatása. Egyelőre nem tartunk itt. Gondoljunk csak arra, ahogy a jobboldal a migrációt, a baloldal pedig a klímaváltozást tette politikai vallásvitává mindenhol a világban. Aki az egyiket hiszi, a másikat tagadja.”- írta Vona Gábor a Magyar (Gyűlölő) Hang-ban.
