2022. január 23. - Rajmund, Zelma
EUR : 357.02
USD : 314.86
Időjárás ikon-2°

Áldott, békés karácsonyt kívánunk minden kedves Olvasónknak!

Immár a negyedik karácsonyi köszöntőnket írhatjuk.

Nehéz éven vagyunk túl, és még nehezebb év előtt állunk. Sok feladat vár reánk és ahogyan eddig, úgy ezután is a legjobb tudásunk szerint fogunk dolgozni hazánkért, Magyarországért. Immár az élvonalból írhatjuk felétek köszöntőnket, hiszen az idei évben vezető portállá váltunk a jobboldalon. Az idei évben, elértük azt, hogy havonta stabilan kettőmillió ember olvassa portálunkat. De az idei évben elértük azt is, hogy egy teljesen új, számunkra fejlesztett oldallal lehetünk jelen az interneten, és akadálymentes olvasást biztosíthatunk.

Felkészülten, ám de alázatosan menetelünk együtt veletek, abba a kemény harcba ami ránk vár.

Köszönjük, hiszen nélkületek ez nem lenne lehetséges.

Kedves Követőink!

Áldott ünnepeket kívánunk minden kedves szerkesztőnknek, adminisztrátorunknak, segítőinknek, fórumozóinknak, olvasóinknak és harcostársainknak! 

 

 

Prohászka Ottokár: Az igazi karácsony. (1901)


A Schütz Antal által szerkesztett, Prohászka Ottokár összegyűjtött műveit tartalmazó sorozatban, (Szent István Társulat, Budapest, 1929.) a hitvédelmi írásokat tartalmazó "Új elmélkedések" című XIX. kötetben jelent meg. 

 

íme, beköszöntött hozzánk a legszebb, a legkedvesebb ünnep, a tiszta örömök napja, a szent karácsony ! Róla énekli az egyház, hogy «ma mézzel folyók lettek az egek». 

Igen az ég, melyről azt hitték, hogy érc és vas, az az ég megolvadt s mézzé lett s lelkünkbe szivárgott. Hitünk boldogító tudatában lejött maga az ég a földre, mikor eljött az, ki a mennyországot nekünk megnyitotta s az Isten neheztelését szeretetre fordította. S Iám, mily erős e tudat; melegít a hidegben s életet ad a fagyban, s az ember ez örvendező hitnek jeléül, reményeinek karácsonyfájául fölállítja az illatos, zöldelő fenyőt, mely akkor is ébren van, mikor a természet alszik, s akkor is él, mikor a hólepel szemfödője alatt pihen a föld 1 Üdvözlégy, a lelki világnak, a dermedő szíveknek, a szemfödős lelkeknek örökké díszlő, illatos karácsonyfája: Ür Jézus 1 Üdvözlégy ; csakhogy eljöttél! Sokáig vártunk, most már el nem eresztünk ! Szomjúhozó szívvel szívjuk lelkünkbe alakodat; ellessük minden mozdulatodat; érdeklődünk orcád, hangod, sírásod, tehetetlenséged, gyöngeséged iránt. Érdeklődünk fönséges lelked, belső életed iránt; sejtjük a gyermekek lelkének nagy voltát, mely az Istent látja s gyermekszívvel viseli el a nagy gondolatok súlyát. Napsugár nem melegíti, csillagok reszketnek le r á ; környezetén megakad szemünk; de a barlang, az alomszalma, az állatok, a jászol nem a szánalomnak, hanem a fölségesnek benyomását teszik ránk. Előttünk mindez fontosabb mint Róma, a palatium s az impérium ; a barlang impozánsabb mint a cézár palotája, a jászol jelentősebb mint Augustus diadalszekere, a szalma drágább mint babérkoszorúja ; mert meglátjátok, hogy ez mind szerepet cserél: a cézár palotájából rom lesz, a koszorúból szemét, a diadalszekérből forgács, mialatt a barlang templommá szélesbül, a jászol oltárrá lesz, s rajta áll Krisztus, az Isten Fia s előtte térdelnek azok, kik Isten gyermekei akarnak lenni. 

S ez a nagy tény, hogy az Isten ember lett s hogy Krisztusban kinyilatkoztatta magát, — hogy értelmén fölragyogtatta az evangéliumot s szíve szeretetében az Isten üdvözítő kegyelmét: ez a nagy tény a világ fordulója s a boldogulásnak jegyében álló világtörténelemnek szerencsés kiindulása. Ki hinné, hogy dacára e mindent igérő kiindulásnak járatlan utakra s útvesztőkre kívánkozik, s az életnek sötét éjtszakáját más világossággal s nem a karácsonyi fénnyel akarja földeríteni? Ki hinné, hogy dacára az Isten Fia képének, a karácsonyéj szent víziójának, más eszményekről álmodozik s tisztább szeretetet, gazdagabb életet, romlatlanabb erkölcsöt keres? Ki hinné, hogy az Isten országát más alapokon akarja fölépíteni s bizalmatlankodva s gyanakodva a kegyelemtől a természethez, az Isten Fiától az emberhez fordul? Ki hinné? s mégis így van ; így van s így lesz ; mert ez az éjnek s a télnek, a lelkek éjének s a szívek telének hatalma a világ fölött, s valamint az első karácsony szent ünnepe éjben s télben jött le a földre: úgy jön le azontúl is minden egyes ember éjébe s telébe a karácsony víziója, s amely lelkekben fölragyog, ott azt kegyelemből teszi; a kegyelem erejében legyőzi a tévely éjjelét s a világ szeretetét. 



A tévedések éje Krisztus óta is borong a világ fölött; így akarta azt az Ür, hogy a ragyogó Krisztus-kép az éj sötét hátteréről emelkedjék fel fölségesen; az eszmények tört gipsz-mintái ezentúl is ott hevernek a művészi alakítás műtermében, hogy romjaikban is tanúságot tegyenek az igazi műremekről; a bábeli torony építése ezentúl is folyik, s ezentúl is igaz a próféta szava : «Szövetsegre léptünk a halállal s a pokollal kötést tettünk . . . a hazugságot tettük reményünkké, s a csalárdság ad nekünk menedeket»; de mindezt bizonyára azért, hogy most is megvalósuljon, amit akkor mondott az Ür: «Ime, én követ teszek le Sión alapjába, próbált, becses szegletkövet; beépítem az alapba», s rajta építem föl templomomat. De bármint legyen, biztos, hogy a világ éjét csak a karácsony fénye, az emberiség álmát csak a karácsony víziója képes földeríteni. 

Biztos; mert hát hogy legyen alkotás szebb, tisztább, nemesebb, mint melyet az örök, végtelen szeretet sugalt s az Ür keze alkotott I Hol villanjon ki győzelmesebben a teremtő hatalom ereje s öröme, mint a megtestesülés titkában. Hol legyenek tisztább vonásai a teremtő észnek, hol lágyabb színei az örök szépségnek, hol édesebb hangjai a harmóniának, mint az Isten műveinek koronájában, saját magának legtökéletesebb képében, Krisztusban? 

Aki őt látta, az el nem felejtheti; aki elfelejti, az még nem látta ; annak a szívébe a karácsonyi fény még nem hatolt bele ; annak a lelkét a Krisztus ragyogó képének víziója még nem érintette meg. Ti úgye bújjátok a könyveket, forgatjátok a kódexeket, új bizonyítékokat kerestek, s nem veszitek észre, hogy a karácsonyi fényt nem Jeruzsálemből hozták az írástudók katedráiról, s a Krisztus-képet nem faragták Athénben, sem Efezusban. Ne keressétek ott; a karácsonyi fény az égből jött; az egy nagy tény ; s a Krisztus-kép a Szentlélektől fogantatott s megtestesült; az egy nagy kegyelem. S ennek a fénynek s ennek a kegyelemnek befogadására hívő, bízó, alázatos lélek kell, mely az élet adventjén keresztül vágyódik, mely a remény antifonáit énekli s mely a próféták virrasztó szemével nézi a Krisztust s mosolyogva suttogja : Tudtam, hogy eljön ; íme, ő az! 

Azért félre írástudók lármája, Jeruzsálem vásárja, farizeusok disputája, félre, el veletek! Térdeljünk le a csendes, betlehemi barlang előtt s hagyjuk magunkra behatni ezt a legszentebb éjt. Fönt az égen csillag ragyog; a próféták szavát hirdeti néma, ékesszóló nyelven ; nem csitíthatja el szavát lárma, nem boríthatja el fényét ködfátyol; amerre jár s ahová elragyog, odakiáltja : csillag támad Jákobból. A földön szelíd fényesség támad ; szelíd, mint az olajmécses fénye, tiszta mint a napsugár, kedves, mint a boldogult lelkek visszfénye, s e fényességben angyalok éneke csendül meg: Dicsőség mennyben az Istennek, s békesség a földön a jóakaratú embereknek ... dicsőség... békesség! Ez a legszebb ének, mely a földön elhangzott; szebb, mint a pacsirta éneke, mikor napsugár s a rét illata emeli a kis dalost a magasba ; szebb, mint a szerető szívnek legédesebb éneke; szebb, mint minden ének, mert nincs teljesebb összhang mint az, mely Krisztusban lett. Különben is ez nem annyira az angyaloknak, mint az Ür Jézusnak éneke, ezt ő komponálta ; az angyalok csak kísérik e dalt, mint a nagy olasz festők képein, ahol a kis Jézust hárfás, citerás, hegedűs angyalok környékezik ; ezt az összhangot Krisztus szerezte nekünk. 

Ó ragyogó csillag, ó angyalarc, ó édes ének, legszentebb éj, dicsőség és békesség ömlik el rajtatok ! Ti vagytok keretei a megtestesült Igének ; nélkületek szétfoszlik a Krisztus-kép I Most már értlek karácsony-éj [ Csillagos lélek, tiszta szem, édes szeretet s nyugodt lelkiismeret kell az embernek : akkor épen a világ éjében s az élet sötétségében ragyog föl számára a karácsonyi fény s ő megismeri Krisztust. Aki pedig beszélni akar neki róla, annak azt mondja : hadd el, kérlek ; minek a szó, hiszen látom ! Ez aztán karácsony, mely nem volt, hanem van; karácsony nem Betlehemben, hanem a hívő s szerető lélekben ; mézédes és fényes, szent karácsony!

 

 

Az oldalunk sütiket használ. Adatvédelmi tájékoztató